2013. május 31., péntek

Jól jönne kis segítség :)

     Kedves Vágó Úr, a közönség segítségét szeretném kérni :)
Jó móka ez a blogozás, csak angol nyelv ismeret nélkül nem megyek sokra a "Súgó"-val. Konkrétan a következő üzenet fogadott, amikor megpróbáltam utána nézni pár dolognak: "Az ön nyelvén nem elérhető"...Pffff...ezt a pechet! Nem vagyok a változások híve, mármint olyan értelemben, hogyha valami működik, akkor minek tovább bonyolítani? Sok programfejlesztő esik bele ebbe a hibába. Az általam látogatott közösségi portál is folyton meglep valami újítással, aminek a vége, hogy hosszú percekig kushadok, mereven bámúlva a képernyőt és keresem a különböző funkciókat a megszokott helyükön.
     Szóval, kedves olvasóim, akikből valami csodálatos oknál fogva egyre több van (ami roppant jól esik a lelkemnek, úgyhogy ezúton is puszi Nektek), kérlek benneteket, ha ugyanezt a blog felületet használjátok, segítsetek megértenem, mi az a +1 jelölés.? Olyasmi ez, mint a "Lájk"-olás? Vagy esetleg az oldal megosztását jelzi? 

Előre is köszönök minden kommentet vagy email-t ezzel kapcsolatban :)
Minden bizonnyal nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy ilyen jellegű segítséget kérek Tőletek :)

Álom

     Nagyon hosszú idő óta, ma hajnalban ismét álmodtam. Fantasztikus volt! Bár a történet vége már-már katasztrófa filmbe illő volt, mégis jó álom volt. Az egész valami ódon kollégiumszerű épület zárt üveg folyosóján kezdődött. Egy sötétbarna, tömör fából épült polcsor előtt kuporogtam egy lánnyal és tartós étel adományokat válogattunk. A kb. derékig érő szekrény végig futott az egész fekete-fehér és sötétszürke csempével borított folyosón. A hatalmas kazettás ablakok keretén a fehér zománcfesték már sok helyen letört és a portól opálos üveg miatt éles félhomály uralkodott. A lány kedves volt világosbarna, hosszú haját copfban viselte. Csendben beszélgettünk, mintha rosszban sántikálnánk, pedig csak a dolgunkat végeztük. Néha odajött hozzánk egy idősebb valaki, megnézze jól csináljuk-e. Aztán bejött a képbe egy nagy fa a lány háta mögött. A következő folyosó csarnokká szélesedett és egy hatalmas fa volt az épületben. Illetve egy fiú, az én hátam mögött. Barna haja volt és körszakálla, kedves sötét szeme. Valakinek a szobatársa volt, de ismertük és jóban voltunk. Mintha a szobája a folyosó végén lévő ajtótól nyílt volna, legalább is az ágya ott volt. Pihent, éppen ébredt. Hason feküdt és a jobb karja lelógott a földre. Amíg mi pakoltunk, beszélgetni kezdtünk vele. Aztán én átmentem a fához és felmásztam rá. A tetején szinte lábujjhegyen állva néztem szét a semmibe kapaszkodva, aztán a legnagyobb meglepetésemre alábuktam és a levegőben bukfencet vetve repültem körbe az ága, amin addig álltam. Állat jó érzés volt! Minden félelem nélkül újra szabad voltam! Repültem! Már csak megszokásból is levettem a szemüvegem és egy kisebb ágra akasztottam, nehogy leessen és összetörjön. Abbahagyhatatlan volt, körbe repültem a hatalmas fa felső ágainak mindegyikét. Nem emlékszem milyen fa volt, csak terjedelmes és nyitott ágazatára, élénkzöld lombjára és az illatára. A felhőtlen gyermekded boldogságot egy váratlan fordulat szakította félbe. Egy vékony, fehér, a fellegekből a föld felé nyomuló széltölcsér, igen-igen, egy tornádó. Bár közel volt, mégis csak olyan hangosabb útépítkezéshez hasonló hangja volt. ahogy közeledett becsapni a csapni a házak közé a utcákra. Aztán még egy és még egy újabb keletkezett. A környék embereinek alig volt hova menekülnie, mert kelepcébe fogták őket ezek a kisebb széltölcsérek. Én is futásnak eredtem, közben találkoztam a lánnyal és a fiúval, akik a folyosón a világ legnagyobb nyugalmával beszélgettek. Csakhogy én nem messzire futottam, hanem közelebb a tölcsérhez, hogy meglessem az erejét. Aztán nekem is menekülőre kellett fognom, amikor eszembe jutott a szemüvegem, amit a fán felejtettem és ami nélkül nem látok az orromig se. Így hát elindultam visszafelé, a kollégium robusztus épületébe. Kicsit megváltozott a környék, mert egy téren találtam magam, melynek túloldalán volt a fa egy csarnok biztos menedékében. Mellettem egy olasz kis étterem, fekete-fehér kockás csempével és kinti asztalok, piros napernyőkkel. Már nem ért váratlanul, amikor pontosan előttem kezdett kialakulni egy hatalmas tölcsér, sokkal nagyobb az eddigieknél. Mintha értem jött volna, hogy megakadályozzon, elállja az utamat. De én tudtam, hogy csak feltartóztatni tud. Berohantam az étterembe. Akkor már semerre sem volt menekülés, a pusztulás elkerülhetetlen volt. Gyorsan feltérképeztem a helységek elrendeződését, befutottam mindenhova, aztán vissza a legelső helységbe, ami a mosdó volt. Arra gondoltam, akármilyen nagy is egy tornádó, a vízcsöveket mindig éppen hagyja, ezért egy övvel odakötöztem magam a mosdókagyló alatti vízszintes és földbe leszálló vízcsőhöz, majd amennyire tudtam összefonva a karom még jól bele is kapaszkodtam. A velőtrázó mély morajlás a vért is megfagyasztotta az ereimben. Igyekeztem magamnál lenni, amikor a többi vendéget mohón felkapkodta az asztalok mellől a szívóerő. A leomlott falakon túl láttam az embereket az utcán, ahogy megdöbbenve nézték végig sorunkat és tehetetlenül várták, hogy vége legyen és jöhessenek segíteni. Eltűnt a fal a mosdókagyló mögött... eltűnt a mosdókagyló és engem kezdett el kóstolgatni a pokol kín tornáca. Ott lobogtam a csőbe kapaszkodva és arra gondoltam, hogy úgy is megmenekülök, mert ez egy álom és mégha nem is az lenne, akkor sem így kéne lennie, mert nekem még dolgom van. Nem  tudom meddig tarthatott az egész, de körülöttem szinte minden megsemmisült. A fenyegető tölcsér csak gondolt egyet és pár pillanat altt erejét vesztve köddé vált. Az emeletes háztömbből csak egy pár kiálló faldarab maradt a kiálló csövekkel, mint egy bontáson, ahol mindenütt sittörmelék hever. Én ott maradtam, a csőnek kötözve és valahogy nehezen ment örülni a szerencsémnek csak kábáb néztem körbe. Alig láttam túl a pusztuláson, így nem tudom mi lett a fával és rajta a szemüvegemmel.

2013. május 30., csütörtök

Szellemi táplálék

     Holnap lesz a hónap utolsó napja. Sok mindent elmondhatok az idei májusról, csak azt nem, hogy szokványos lett volna. Kívánom, hogy szombatra esse ki magát az ég, mert egy kedves ismerősöm esküvőjére vagyok hivatalos Pécsre, és semmi kedvem menedék után kutatva ácsorogni a templom előtt.
Már napok óta várok a beharangozott nagy viharra, ami ezidáig elkerült minket.
     Nem mondom, hogy unatkozom, mert mindig akad tennivaló és a házimunkákkal is el vagyok havazva néha. Úgy érzem nincsenek szellemi kihívások az életemben. Ezért arra gondoltam, pótolva ezt a hiányt, hogy nem csak leporolom a könyvespolcot, hanem körbenézek rajta, hátha valami a kezembe ragad... meg is van! Thomas Hardy, Egy tiszta nő című remekműve lesz következő eleségem a szellemi táplálkozás során :) Ha jól emlékszem ez, és a Lidérfény voltak utolsó írásai, mielőtt a kedvezőtlen és hangnemükben rettentő gyűlölködő kritikák végleg elvették a kedvét az írástól. Történetei színtere, a városokhoz képest iparilag elmaradt Dél-angliai falvak, melynek idilljét az ott élő egyszerű, ámde erkölcseikben még tiszta emberi életek bemutatásával rajzolja le. De történetei koránt sem romantikus lányregények. A keményen küzdő főszereplők csak nehezen érik el céljaikat és a végükre még tragikus fordulatot is vesz sorsuk.                              

A tegnap délutáni séta terméke egy csodaszép pipacsos fotó :)


Viharra várva



2013. május 29., szerda

Bukta :)

     Pár hónapja Gonzi bácsinak az emelet tabu. Pedig régebben ez nem így volt. Imádott az erkélyen hempergőzni, az ablakomból nézelődni, vagy az ágyikómban szundikálni. Ő eredetileg Anyukám cicája, és bár kertes házben született, élete első 5-6 évét lakásban töltötte. Bámulatos mire képes a túlélési ösztön! Ugyanis csak látszólag lett szobacica, amint ismét kertes házba került, mintha minden tudománya visszatért volna. Javában vadászik gyíkokra és rettegésben tartja a környék madarait.
Nem olyan rég azonban észre vettem rajta az öregedés első tüneteit. Bár még mindig képes a dinamikus mozgásra, alapjáraton egyre kényelmesebben adja elő magát. És rengeteget képes aludni, pontosítok; éjszaka is alszik :)
 



2013. május 27., hétfő

A pipacs kísérlet

     Fejlemények vannak a virágvázában! Pár napja lelombozott, hogy a virágzó pipacs elhervadt a csokromban, de tagnap felfedeztem, hogy a száron található bimbók kinyíltak és most vidáman bólogatnak felém piros szirmaikkal. 
Sajnos a partoldalt lekaszálták a közterületesek, de amint újra virágba borul, szerzek bimbózó pipacsokat, hogy idebent is nyár legyen.

2013. május 25., szombat

Almafagyi - Pippa :D

     Ma sikerült megízlelnem a már régóta, kíváncsisággal keresett almafagyit, és isteni volt! 
Tetszett, hogy nem az alma ízhez szokásosan mellé rendelt fahéjjas valamit kaptam, hanem az alma eredeti gyümölcsízét. Zöldalmás volt. Nagyon ízlett, pedig alma formátumban a pirosat jobban szeretem.
Egy kedves ember említette, hogy ez a kedvenc fagyija, én viszont még sosem találkoztam vele. Így azóta lestem ezt az ízt a fagyizókban. Bár úgy tartják, Szentendre a művészek városa, templomtornyokból és fagyizókból is rengeteg akad. A jóidő beálltával úgy gondoltam túristáskodom egy kicsit és minden egyes fagyizót szeretnék végig kóstolni ezen a nyáron. Persze csak csínjával, nehogy lefaraghatatlan többlettel rendelkezzem tőle :D




2013. május 24., péntek

Hoppá!

"Mi, nők annyit tudunk gondolkodni feleslegesen. Már előre aggódunk olyan dolgok miatt, amik meg sem történtek. És persze rágódunk a múlton is, ami már rég elmúlt. Egy olyan álomvilágban élünk, ahol a dolgok már, vagy még nem léteznek, s közben elszalasztjuk az egyetlen lehetőségünket: a jelent."

(Szöllősi Györgyi)

A jelenes dolog kissé keményen megfogalmazott, talán túlzottan leegyszerűsített. Én inkább úgy mondanám, hogy átúszunk a jelenen, a folyton másra gondolás terhével, ahelyett, hogy jobban, igazán áténénk.

Tücsök zene

     Kertes ház ide vagy oda, nálunk sztrájkolnak a tücskök, és a pár sarokkal odébb található, sokkal forgalmasabb út melletti partoldalba vackolták be magukat. Most ott tücsögnek egész nap. Biztosan van rá logikus magyarázat... Talán a madarak számával van összefüggésben. Ebben az évben ugyanis kifejezetten sok madarantyú fészkel nálunk. A cipruson egy feketerigó pár, a tető gerenda alatt pedig egy eddig még nem beazonosított kismadár vert tanyát. Az előbbieknek a macskától van félnivalója, az utóbbitól viszont nekünk kell tartanunk; már ami az égi áldást illet :)
De vissztérve a mező kis muzsikusaira, a Hegyen másképp van. Ott napközben hatalmas csinnadratta van, míg éjszaka mintha ők is egy kicsit elszenderülnének és lágyabban énekelnek. Sok szép gyerekkori emlékem fonódik köréjük, a szalonnasütésektől egészen a magas fűben fekvős ábrándozós, csillagnézős éjszakákig. Megunhatatlanul imádnivalóak :)


2013. május 22., szerda

Pipacskodás

     Ha a szabadságra kéne jelképet keresnem, nekem nem a galamb jutna eszembe, hanem a mező vad virágai. Ők a legcsodálatosabbak a világon. És közöllük is a  pipacs a kedvencem. Nem csak a színe  miatt, amivel vakítóan élénk foltja a partoldalaknak, tisztásoknak, hanem ő az egyetlen, ami elhervad, ha leszakítják, így nála jobb szimbólummal nem is éreztethetnénk a szabadság eszméjét.


2013. május 20., hétfő

Ez a méreg...

     Szeretek matricás albumokba gyűjtögetni. Olyan jó érzés, amikor hiánytalanul betelik, mint egy könyv lapjai mesés történetekkel. Ezért is örülök annak, hogy újra divatba jött. Sőt, igazából egy csodaszép képeskönyv lesz belőlük. A sajnálatos az, hogy csak vásárló csalogató marketingfogásként használják fel az üzletláncok. A plakátok persze óriási színes betűkkel hírdetik az akciót, csak éppen a határidőről nem tesznek említést. Mi meg bőszen vásárolunk, hogy kapjunk ingyen matricacsomagot, és csak mellékesen tudjuk meg, amikor már két hete vége az akciónak... és a matricáknak még körülbelül a fele hiányzik! Én felnőtt vagyok és rosszul esik a dolog, de akkor milyen lehet egy gyereknek? A pénztárosnő nagy vígan azt tanácsolta, hogy az iskolákban biztosan találunk csere-bere klubbokat. Na ja! Ha azt gondolja, hogy csak úgy belehet menni az utcáról egy iskolába azzal a szöveggel, hogy matricákat cserélni jöttem, akkor egy kicsit el van tévedve szegényke. Talán még a rendőrséget is rám hívnák!
     De a probléma megoldódni látszik, ugyanis sikerült kisgyerekes ismerősökhöz eljutttni a többlet matricákat, és már kaptam is öt hiányzót! Giga boldogság :D

2013. május 13., hétfő

Egy különleges nap

     Igazán különleges a mai nap. Egy front vonul át az egész országon és ennek különleges égi jelenségeiben gyönyörködhetünk a nap folyamán. Milyen jó lehet annak, aki a mai napon született, micsoda ajándék ez őnekik!
Kívánom minden ma szülöttének, hogy legyen csodaszép napjuk, és váljon valóra szívük kívánsága!







2013. május 9., csütörtök

Árnyékkal tért haza

     Anyu ma hajnalban bement dolgozni és hazajövet vett árnyékot! Mármint nem árnyékot vetet, hanem hozot egyet. Így sokkal jobban mutatnak a raklapjaink :D Már régóta törte a fejét, hogy mégis milyen árnyékoló technológiát válasszon, már mint, hogy mennyire hosszútávút... persze ez csak átmeneti megoldás, amíg el nem készül a terasz és hozzá a szépségesen szép fából épült pergola.


 

Virágaim, mosoly az arcomra :)

     Akármennyire is szeretem az élővilágot, a növényeknek nincs hosszú élete az én gondozásom alatt. Nálam még a kaktuszok is kipusztultak! Csoda, hogy a halaim még élnek, viszont ők nagyon is jól vannak... bár már egy ideje nem találkoztam velük; idővel költöznek ők is.
De visszatérve, szívderítő számomra, hogy a balkonvirágaim nagyszerűen érzik magukat. Néha eszembe jut és kapnak vizet, de főként az eső öntözi őket. Még a múltkori jégesőt is kibírták! Kezdek gyengéd érzelmeket dédelgetni irántuk :)











Szülinapi naplemente Zsuzsámnak

Köszönöm, hogy Vagy nekem!


2013. május 7., kedd

Pöttyeim története

     Ma kivágtak egy darabot a lábamból. Még nem tudom, hogy mekkorát, mert nem volt még bátorságom levenni a kötést.
A történet egészen régre, körülbelül tizenöt évvel ezelöttre nyúlik vissza, amikor ismeretlen okból kifolyólag piros pöttyök egy kisebb csoportja jelent meg a bal lábszáramon. Persze rögtön bőrgyógyászhoz fordultam, aki elküldött allergia vizsgálatra... Aztán a következő doki szemölcsnek diagnosztizálta és krémet adott rá...de nem múlt el. A harmadik tablettát írt fel, de a pöttyök rendületlenül maradtak és elkísértek mindenhová még sok-sok éven át. Aztán amikor Pécsre kerültem, ismét rápróbáltam az orvoshoz menésre. Ott tyúkszemnek nézték... na én akkor sarkon sordultam és azóta se néztem feléjük.
El is voltunk együtt, a pöttyöcskék csak esztétikailag zavartak, bár néha nagyon tudtak viszketni, de olyankor arra jutottam, hogy kiszáradt a bőröm és egy kis hidratálás megoldotta a problémát. Aztán egy éve a pöttyök úgy gondolták újabb tereket hódítanak meg és terjedni kezdtek. Ez már nem tetszett annyira. Rádumáltam magam, hogy elmenjek a körzeti bőrgyógyászatra... de ismét csalódnom kellett. A doki közölte velem, hogy még sose látott ilyet és azt sem tudja micsoda, de ad rá szteroidos krémet, mert az majd biztosan segít, de ha mégsem, akkor ad másik kenőcsöt... Na, nálam ez kiverte a biztosítékot! Úgy látszik pénzt kell szánni rá, hogy szakértő orvossal találkozzon az ember. 
Két hete volt szerencsém megismerni egy kedves doktornőt, itt Szentendrén, aki ámbár nem tudta mi lehet a pöttyök kiváltó oka, de legalább vette a fáradtságot és konzultált egy kollégájával, aki szövettanász és arra jutottak, hogy mintát kéne venni és tenyésztésre küldeni, akkor biztosan kiderül mi ez.
Nagyon izgultam, de nem a vágástól, hanem az érzéstelenítő szuritól :) Szerencsére kaptam a szuri előtti érzéstelenítőt :D
Egy hónap múlvára kaptam időpontot kontrollra. Amit nem csak kíváncsian várok, hanem epekedve, ugyanis addig semilyen módon nem szőrteleníthetem a lábim :( Peh. Még szerencse, hogy hűvösebb napok közelednek és el tudom viselni a hosszú nadrágot!
Addig viszont elő a mesefigurás ragtapaszokkal! 

2013. május 1., szerda

Bakancslista


  • végig menni a kéktúra útvonalon
  • leveli békát kézben tartani --> majdnem megvolt :) a húgom fogta meg
  • leugrani valami helyes kis szikláról, persze nem magasról és csobbani egyet
  • virágkoszorút viselni
  • beszélni egy idegennyelvet
  • Görögországba menni
  • mamutfenyőt ölelni --> datolyapálmát öleltem
  • tengerszemet látni és megmártózni vizében
  • sarki fényt látni
  • tengeri közepén hajnalt érni  -> tarlóban már volt részem benne
  • almafagyit kostolni
  • biolumineszenciát látni
  • barangolni a tihanyi őslevendulás illatos bokrai között
  • sárgarigót lencsevégre kapni
  • lopott csókot kapni
  • gleccseren sétálni
  • saját kutyus
  • átsétálni a Brooklyn hídon
  • kenutúra
  • hőlégballon fesztiválra menni és látni a rajt előkészületeit
  • fulguritot találni
  • hóvirágmezőben gyönyőködni
  • vizibusszal utazni
Piros: lemaradtam róla :(
Zöld: átéltem :D tuti volt