2013. június 30., vasárnap

Fájdalom

Fájdalom

Fáj döntésem súlya,
Fáj tehetetlenségem búja,
Fáj, hogy nem szerethetlek,
Fáj, hogy nem kereshetlek.
Arra jársz, merre szívem dobog
tengerszem közeli vad tájakon. 
S miből gondolod, hogy boldog vagyok?
Szemem csillogása néha tévesen ragyog.
Feladatom van, még vezekelnem kell,
de megtanultam remélni... hogy nem felejtesz el.

2013. június 29., szombat

Vágyálom

Vágyálom

Kibontott hajjal az ágy közepén
fekszem én, fekszem.
Gondolataim, mint fűben a harmat,
szanaszét, szanaszét.
Várják a reggelt, az ébredést
álmokkal telt éj végén; mi rám ragadt.

De téves a hajnal, mi nem jött el,
s egész nap egy vágyálom ölel.
Markáns karja szorosan tart,
a valóságot egy egész erdő takar.
Kimondatlan szálfák, hűtlen gondolatok,
igéző tekintet foglya vagyok.

Illatára vágyom, szomjazom az ízét,
megtudni mit gondol, s látni a szemén.
Éreznem hajának bársony tapintását,
csókkal hálálni meg ajka kívánságát.
Hallani hangjának mély dörmögését,
fájón remegni minden érintésén.

MÁV Repülőklub találkozó 2013

     Idén, a megszokottól eltérően a Farkashegyi repülőtér helyett Kiskunlacházán került megrendezésre a MÁV Repülőklub találkozója. A rekkenő kánikula ellenére sokan jöttek el. A legendás oktatók mellett az ifjúság is képviseltette magát. Volt sétarepültetés, eszem-iszom és nosztalgiázás dögivel :)



Szárny-játék

Kétszemélyes mélyesotoros vitorlázó repülőgép (MOVIT)

Piros traktor :)






Wááááá



Különös vontatmány :)


Bio fűnyíró :)



2013. június 27., csütörtök

Aki keres, az Rád talál: Sweety tollából

Fájdalom

Fájt, mikor elhagytál,
Fájt, mikor becsaptál,
Fájt, mikor mást szerettél,
Fájt, mikor nem kerestél,
de látom mással boldog vagy,
így fájdalmam lassan elhagy.
Véget ért ez az álom
és a nagy Ő-t már nem találom
Nem akarok szenvedni,
így hát megpróbálok feledni.



Érzelmek

Veled szeretnék megint lenni,
s minden jót újra megtenni.
Szorosan ölelnélek
és többé nem engednélek.
Olyan lennék, mint akkor voltam,
rajtad kívül másra nem gondoltam,
bárcsak újrakezdhetném veled,
és a világon mindent megadnék neked!


2013. június 26., szerda

A lélek súlya

     Ma megnéztük a 21 gramm című filmet. Régebben, még évekkel ezelőtt láttam már, de csak a végére emlékeztem. A sok romantikus lányregény és krimisorozat után jól esett valami elgondolkodtatót látni. Szeretem a összevágott filmeket, ha élhetek ilyen kevésbé szakszerű kifejezéssel. Komplikáltabbá teszi ugyan az inormáció áradatot, mert egészen a film végéig a néző nem tudja pontosan a történet menetét, az ok-okozati kapcsolatokat. Ettől a film fárasztóvá válik, mert az ember folyamatosan agyal, elméleteket gyárt, hogy rájöjjön a megoldásra. De végül csak a türelmesek nyerik el a végső feloldozást, a teljes képet, és ettől válik számomra felemelővé egy ilyen film. Nálam a Ponyvaregénnyel (Pulp fiction) kezdőtött az imádat, melynek már a szereposztása is parádés volt. Azóta tart a Tarantino tisztelet. Majd folytatódott a sor a 11:14 című filmmel. Sajnos azt kell mondjam, hogy kevés jól elkészített "összetört film" készül, mert e műfaj varázsa éppen szerkezeti bonyolultságában rejlik, amely logikai egységet nem mindenki képes filmvászonra vinni.
De viszatérve a 21 grammra, eszembe juttatott egy beszélgetést, mely valami hasonlóan velős gondolattal kezdődőtt. Mitől válik élővé az életelen? Hogyan? Melyik az a pillanat, amikor egy élettelen szerveződési forma élővé lesz? Ezt a kérdést kapta két biológia tanár egy filozófiatanártól. Teljesen jogos. Sőt mi több, nagyon jó kérdés! Egy igazán izgalmas kérdés! Nem mondhatnám, hogy elméleteinkkel sikerült megváltanunk a világot, de talán közelebb vittük a magunk igazát az univerzum tényállásához. És ennek a kérdésnek a megvitatása csak töredéke volt egy hosszú holdtalan éjszakai beszélgetésnek, melynek részleteiről azóta is újabb és újabb morzsák jutnak eszembe, pedig már csaknem két éve történt. De hogy is lehetne elfelejteni azt, ami változást hoz az életünkben, felfogásunkban? És mennyi idő lesz még amíg megemészt egy ilyet az ember vagy legalább elfogadja.?

2013. június 25., kedd

Szent Iván éjjele

     A nyári napforduló, nyárközép napja vagy tűzünnep már ősidők óta jelentős esemény. A régidőkben, amikor az ember még mágikus összhangban élt együtt a természettel, e nap eseményei a Napot próbálták támogatni a sötétséggel vívott harcában. Éppen ezért a legtöbb szokás kapcsolódik a tűzhöz, melynek mágikus erőt tulajdonítottak.
Ma ismert nevét csak később kapta Keresztelő Szent Jánosról. A magyar nyelvben az Iván név a Jánosból alakult át (Joann-Jovan-Ivan). Noha a nyári napforduló június 21-én van, mi mégis 24-én, János napján ünnepeljük. Ennek oka a julianus naptár bevezetése előtti naptár sajátossága és a tényleges naptári évek közötti különbség.
A kereszténység elterjedése után a Nap megsegítésének motívuma fokozatosan háttérbe szorult. Ennek ellenére megőrízte mágikus mivoltát, melyet a tűz jelenlétének köszönhetett. A tűz szimbolizálja a világosságot, tisztaságot, egészséget, szenvedélyt, szerelmet, termékenységet, életerőt, örök megújulást. Európa szerte számos szokás kapcsolódik ehez a naphoz. A mágikus praktikáktól bőséges termést, gyermekáldás vagy a szerelem eljövetelét remélték. A tűznek és a füstnek nagy szerep volt a rontás, a gonosz és a balszerencse elűzésében. Szokás volt égő fákjákkal körbe sétálni a földeket, tűzkereket készíteni, amit egy magaslatról gurítottak le, vagy örömtüzet gyújtani, melyet körbetáncoltak.
      Ezt a napot különösen alkalmasnak tartották a jövendőmondásokhoz.  
Karcagon és Kéthelyen például a Szent Iván-nap előtti kakukkszó olcsó, az utána való drága gabonát jósolt.  És bőven akad még az ehhez hasonló jövendölésekből:
"ha Szent Iván napján eső esik, úgy mind mogyoró, mind pedig dió kevés lészen, így tehát dió helyett sült almát ehetünk".
A palóc lányok este, miután kialudt a tűz, a kender fölre menetek és leheveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez fog menni.
Abaúj-Torna megyében a fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba, amit az asszony a magasba hajított, és ha egy szem parázs sem esett ki, akkor boldog családi életre számíthattak.
     Svédországban egy bizonyos mérges gombát dobáltak a tűzbe, ami megtörte a manók és más természetfeletti lények hatalmát, amellyek a néphit szerint ezen az éjszakán a legaktívabbak. Úgy tartották, ezen az éjszakán megnyílnak a hegyek és a föld mélyének lakói elözönlik a föld felszínét. 
   

A néphit szerint Szent Iván előestéjén virágzik a páfrány. Az aranyosan fénylő virág csak néhány pillanatig él, majd elhervad. De aki keresve-keresetlen mégis rátalál, az érteni fogja az állatok nyelvét és megtalálja a földbe rejtett kincseket. A szatmári Sárközben úgy hitték, hogy még a füvek és fák beszédét is megérti az ilyen ember. A párfány virágát és magját egyébként láthatatlanná tévő varázsszernek tartották. Még Shakespeare IV. Henrik című darabjában is találunk rá utalásokat: "páfránymag balzsamunk van, s láthatatlanul járunk-kelünk". Azonban szinte lehetetlen megszerezni a páfrány magját, mert a bimbó fakadását kísérő fuvallat mágikus álmot bocsájt az emberre. De van ahol úgy tartják, hogy egy madár vagy maga az ördög szakítja le a virágot rögtön kinyílása után, nehogy rossz kezekbe kerüljön.
     Egy másik hiedelem szerin, az ezen az éjszakán meztelenül szedett gyógynövények különleges gyógyító hatással rendelkeznek. A természet minden erejét felhasználták a rontások elkerülése érdekében.
     Ez a szerelmesek és szerelemre vágyók éjszakája is. Cseh hagyomásnyok szerint a szerelmesek egy-egy csokrot dobnak át egymásnaka  tűz fölött, majd a tűz elaludtával háromszor átugorták a parazsat ezzel biztosították közelgő házasságukat, valamint a lázzaljáró betegségek elkerülését egy éven keresztül.
Íme néhány szerelmi babona:
Gyertyavarázslat: karcold bele egy piros gyertyába a hőn áhított férfi nevét, egy fehérbe pedig a sajátodat. Gyújtsd meg először a fehér gyertyát, majd ennek lángjával a pirosat. A két gyertyát egymás mellé téve égesd végig.
Jóslás: tegyél forrásvizet egy fém edénybe. Gyújts meg egy piros gyertyát, majd cseppents 24 csepp viaszt a vízbe. Figyeld meg, milyen betűket adnak ki a vízbe érő viaszcseppek, s az jövendőbelid nevének kezdőbetűit rejtik.
Hiedelem: a Szent Iván-éji tűz hamuja termékenységtalizmán. Az a fiatal pár, amelyik ezt összegyűjti és egy kis zacskóban nászágyuk fölé akasztja egy éven belül gyermekáldásra számíthat.
Azok a szerelmesek, akik ezen az éjszakán a tengerben együtt mártóznak meg, örökké együtt is maradnak.
Álom fejtés: Szent Iván éjszakáján a legpontosabb jósló álmok jönnek. Vagyis érdemes ilyenkor figyelni rájuk.
Csókolózni : rosszat jelent, általában hűtlenséget
Tüzet látni vagy gyújtani: új szerelem közeledése
Füstöt látni: gyorsan véget érő szerelmet jelez
Szeretkezni: kellemes meglepetésben lesz részed
Kútból vizet inni: őrült vágyaid valóra válnak
Meztelenkedsz: kiderül a titkod
Kályhában tüzet gyújtani: gyermek utáni vágy.
 
     Noha napjainkra divatja múlt lett az efféle misztikus ünneplés, a titokzatosággal körüllenget éjszakát egész este tartó vigasságokkal, tábortűzzel vagy lapmionos maskarás bálokkal fűszerezve tiszteljük meg, a magunk huszadik századi módszereinkkel.
Számos kúlturális eseményt: színházi előadásokat, koncerteket és furcsa versenyeket tartanak ezen az éjszakán az ország számos városában. Ezek közül kiemelném a legfurábbat, amit eddig olvastam, méghozzá a szombathelyi Szentivánéjji Vigasságok "Furcsa pózok versenyét". Ehhez képeket sajnos nem tudok mellékelni, úgyhogy egyszer
el kell menni és ki kell próbálni :)

2013. június 22., szombat

Hársfa virágzás

     A mára betervezett kisapostagi repülőnapot elmosta az eső, de azért nem unatkoztam. Bőven akadt tennivaló a telken is. Úton odafelé azon kaptam magam, hogy tejbetök módjára vigyor ült ki az arcomra,ami nálam csak egyet jelenthet: a mérhetetlen boldogságot. Végre virágba borultak a hársfák és bódító illatukkal elárasztották Budapest utcáit. Szeged jutott eszembe, és az ahogy vizsgaidőszakban a tiszaparti sétányon a főfalon ülök a tömötten dús virágzó hársfák alatt. A zöldes folyam szinte a lábaim előtt hömpölyög vadon maradt partjai között. Az esős sodrás ellenére békésnek tűnik a vízfelszin és csak a néha elúszó fatörzsek árulkodnak a folyó valódi erejéről. Bár viszonylagjó úszó vagyok, nem szívesen esnék bele. Időnként szerelmes párok andalogtak el mellettem, én meg arra gondoltam: de jó nekik, engem is ölelgethetnének. A csókokról nem is beszélve... úgyhogy legtöbbször inkább a folyó sodraiba feledkeztem.
Azóta is sokat tépelődöm, főleg a csókról, és nem mondhatnám, hogy a hársfák megkönnyítik a dolgomat.

Weöres Sándor emlék év

Veres Gábor szobrászművész alkotása; Szombathely, Ady Endre tér 5.
 
„Ez a város születésem helye….
ma a Perint habjával van tele,
úszik a híd, düledez a partfal,
ó bár oltalmazná ezer angyal.”
 
1965-ben a nagy szombathelyi árvíz idején ezekkel a sorokkal dedikálta kötetét egy barátjának az író, és a jelenben ezen idézet mellett üldögél nyugalomban és a kedvenc macskáját simogatva.
 
2013-ban minden korosztályt megérintő színes programokkal élteti emlékét az ország Weöres Sándornak. Kiváló munkásságának gyöngyszemei közt nem csak gyermekverseket találunk, hanem műfordításokat is, melyeket angol, német, francia, orosz, ukrán, olasz, latin szerzőktől többnyire közvetlenül tolmácsolt a magyar irodalom élvonalába.
 

1913. június 22-én született Szombathelyen. Anyai ágon nagyszebeni szerb családból származott, édesapja huszártiszt és földbirtokos volt. Művészetek iránti fogékonyságát édesanyjától leste el, aki négy nyelven beszélt és szépen zongorázott.
     Az ifjú író már négyévesen írt, hétévesen Shakespeare műveit bújta. Elemi iskoláit Pápán és Csöngén végezte, gimnáziumba Szombathelyen, Győrött és Sopronban járt, ez utőbbiban érettségizett. Bár gyenge tanuló volt, költői tehetsége korán megmutatkozott, hiszen még kamasz volt, amikor a Pesti Napló és a Pesti Hírlap közölte verseit. Ezek közül az Öregek című annyira megtetszett Kodály Zoltánnak, hogy megzenésítette, Kosztolányi pedig így méltatta: "Te, drága csodagyermek, úgy játszol nyelvünk zongoráján, mint kevesen.". A Nyugatban először 1932-ben jelent meg Weöres-vers, s még a szigorú Babits is lelkesen üdvözölte az ifjú költőt.
      Az érettségi után apja csöngei birtokán dolgozott, majd 1933-tól a pécsi egyetemen jogi, majd földrajzi és történelmi tanulmányokat folytatott, diplomát végül filozófia-esztétika szakon szerzett. 1939-ben a filozófia doktora lett, A vers születése címmel írt disszertációt. Már egyetemistaként bekapcsolódott a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába, részt vett a pécsi Öttorony című lap szerkesztésében is. Első verseskötete Hideg van címmel 1934-ben jelent meg.
1935-ben Baumgarten jutalomban, 1936-ban Baumgarten-díjban részesült, ebből finanszírozta 1937-38-as észak-európai és távol-keleti útját. 1941-től a pécsi Városi Könyvtár vezetője és a pécsi Sorsunk folyóirat társszerzője volt. A Nyugat 1941-es megszűnése után a Magyar Csillag, a Válasz, később a Diárium lapok közölték írásait.
1943-ban költözött Pestre, ahol az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. A második világháború végén a csöngei apai birtokon tartózkodott, majd rövid ideig Székesfehérváron volt múzeumi tisztviselő.
1956-ban kiadták A hallgatás tornya című válogatáskötetet.
1959-ben Kínában, 1966-ban Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban tett körutazást.
1964-ben a Tűzkút című kötete előbb Párizsban, majd itthon jelent meg, 1968-as Merülő Saturnus című kötete pedig pályájának egyik csúcsát jelenti.
1970-ben Kossuth-díjjat kapott, amelynek összegéből Pásztor Béla-díjat alapított fiatal költők számára.
1972-ben jelent meg a Psyché című kötete.
1982-ben elsőként jutalmazták Magyarországon Forintos-díjjal, a műfordítóknak járó legmagasabb szakmai elismeréssel. (A kitüntetést 2002 óta Hieronymus-díjnak nevezik.)

Utolsó nagy fellépése Londonban volt, ahol 1980-ban felolvasói estet tartott. Hosszan tartó, súlyos betegség után Budapesten hunyt el 1989. január 22-én.

Csöngén 2006-ban felavatták feleségével közös emlékházát, 2007-ben szülővárosa, Szombathely szobrot állított emlékére, s a helyi színház is az ő nevét viseli. A 2013-as év Weöres Sándor centenáriumi év Magyarországon, amelynek keretében a Magyar Posta emlékbélyeget, a Magyar Nemzeti Bank emlékérmet ad ki tiszteletére.


     Nádi Boglárka elsőbélyeges grafikus a centenáriumi bélyegről a következőt mondta: „Amikor megkaptam a feladatot, rengeteget gondolkoztam azon, hogyan tudnék Weöres Sándorhoz méltót alkotni. Olyan bélyeget szerettem volna tervezni, amit, ha még élne, ő is szeretne. Vagyis szeretném azt képzelni, hogy szeretné. A Magyar etűdök kötet bevezetője adta az ötletet, amiben felesége a következő sorokat írta: ’Ez a könyv ajándék. Én is ajándékba kaptam. Fiatal házas korunkban W. S. rajzolta és írta számomra, annyiféle tintával, ahányféle színt kapott. Ezért lett olyan tarka, mint a színes tojás. Nekem mindmáig legkedvesebb ajándékom. Azt mondják, a szeretet annál inkább növekszik, mennél inkább osztogatják. Ilyen szeretettel adom olvasói kezedbe ajándéknak ezt a könyvet.’ – Miután ezt elolvastam és alaposabban áttanulmányoztam a kötetet, már biztos voltam benne, hogy a kalligráfiát választom és olyan szellemiségben kell megfestenem a bélyegeket, amilyen szeretettel ő illusztrálta és kalligrafálta a könyvet Károlyi Amynak. Remélem sikerült.”
 
 
 
  

2013. június 21., péntek

Nyulam-bulam

     Ma egy igazán kellemes dolgot tudtam meg, magamról. Drága Barátném rólam nevezte el az egyik törpe nyusziját. És, mint kiderült, felfedező kíváncsisága miatt érdemelte ki az Enikő nevet :)
Drága Zsuzsám, ezúton is köszönöm, roppant megtisztelő érzés!

Enikő és Gréti :)


Az éjszaka csodái

     Nagyon különleges nyarunk van, mondhatni fura. Tegnap a rekkenő hőség kellős közepén eleredt a forró eső. Hatalmas cseppekben bombázott mindent. Igaz az ember esőért könyörög ilyen kánikulában, erre azért mégsem számítottam. Gondoltam, na majd jön egy jó kis zuhé erős széllel... 
     És az éjszaka sem telt másképp, mint csodálkozással. A holdlemente hihetetlen látvány volt! Mély narancssárga köntösébe bújva hajtotta álomra fejét a hegygerinc felett. És hiába van egy viszonylag komoly fényképezőgépem, a Holdat, távolságából eredően nem tudom úgy fényképezni, hogy visszaadjam az adott pillanat hangulatát. De megpróbálom leírni milyen szépséges látvány volt.
Az éj sötétjében burkolózott szobám közepén állva néztem ki az ablakon. Mondhatom nem jutottam messze az ajtótól, amikor aludni indultam. Sokáig, hosszú percekig bámultam a Holdat, megbabonázva, kábán, miközben már minden és mindenki aludt. A szomszéd kutya sem siránkozott már azon, hogy gazdái nyaralni mentek. Pedig rendszerint végig vonyítja az éjszaka egyes kitüntetett óráit. Általában tizenegy és hajnali három óra körül kezd rá mélységesen keserves, szinte vérfagyasztó sirámára. Néha magam sem tudom eldönteni, hogy az ördög szállta meg vagy nyúzzák éppen. Ezért is volt tökéletes az a pillanat. Mintha az egész világmindenségre béke szállt volna, szinte meghitt volt és éppen ezért vészjósló is. Nem is kellett sokat várnom az eljövendőre. A völgyből még zubogás hallatszott, olyan, mint amikor megárad a patak. Csodálkoztam is hogyan lehetséges ez, hiszen nem volt olyan jelentős eső mostanában, hogy ez lehetséges lenne. És a hang egyre közeledett, mire végre sikerült kiszakadnom a Hold bűvköréből és nyugatra néztem, azt láttam, hogy nem látok semmit. Eltűntek a hegyek! Ajjaj, gondoltam csupa nagy betűkkel, ez eső; nagyon sok és nagyon jön. Filmbe illő felismerés volt, pattanásig feszített hangulat, csak éppen a rettegés nem volt jelen, inkább olyan bizsergető várakozás volt. Szél nem is jelezte a közeledő záport. A levegő ugyanolyan mereven állt, meg se mozdult, még akkor sem, amikor hatalmas cseppek kezdtek döngeni a tető paláin. És nem hiszitek el, ámbár a csillagok eltűntek a fejünk felett, de szemben a Hold még mindig a tájra mosolygott és velem együtt nézte végig a frissítő zuhanyt.
Kezdek komolyan aggódni az állapotom iránt. Mert nem tudom hogy fogom kipihenni magam, ha továbbra is ilyen csodálatos látványokban lesz részem az éjszakák folyamán.

Varázslatos éj kezdete


2013. június 19., szerda

Holddal hegyeim

     Ki látta a Holdat éjszaka? Olyan misztikus volt, varázslattal teli. Volt alkalmam tüzetesen megvizsgálni minden egyes fénysugarát, mely fátyolosan omlott a közeli dombok ezüstösen kéklő sziluettjére. Talán butaság, de egészen szerelmes lettem. Most először voltam irígy egyetemi éveim féktelen és spontán élményeire, utazásaira... Fantasztikus éjszaka volt, legszívesebben végig szerelmeskedtem volna ;) 

2013. június 17., hétfő

Ha végre itt a nyár...

     Mára hőségriadót hírdettek, idén először. Már a tegnap is elviselhetetlen meleg volt. Még jó, hogy akadt pár kósza felhő és egy kis szellő, különben nem bírtam volna ki. Elárulok egy kis "titkot", hogyan lehet átvészelni az ilyen napokat :) Be kell szerezni egy felfújható gumimedencét, ami elfér az erkélyen. Minőségéhez képest kissé talán borsos az ára, még a hipermárketekben is, de mindenképpen megtérül. Hozá egy napernyő és jégkockákkal bőven megpakolt tea és kerek a boldogság.
     A hirtelen érkezett jó idő egy kicsit váratlanul ért. Ennyi eső után nem hittem volna, hogy pont tanévzáróra megérkezik a nyár. A fülledt nappalokat forró, telt, fűszeres illatú éjszakák követik hűvös hajnalokkal.
Első nyári feladatom, is igazán izgalmas lesz... leszedni a karácsonyi izzókat a korlátról :) Bár most már talán hagyhatnánk is, kevesebb van hátra addig, mint amennyi idő azóta eltelt. És az esti grillezésekhez sem utolsó dekoráció.

2013. június 13., csütörtök

A kiábrándulás első lépcsőfoka

     Találkoztatok már igazi idiótával? Aki olyan okosnak és fontosnak hiszi magát, hogy azt hiszi csak ő van a világon? Az ő gondolatai és véleménye helyes csak, mert csakis az lehet az egyetlen magyarázat és megoldás mindenre?! Ilyen egy együgyű, tudálékos és csőlátó emberrel, nos találkoztatok már?
Olvastam egyszer egy vicces kis összefoglalót az "elveszett generációról". Az egyik közösségi oldalon is terjengett egy ideig, azóta már videóklip formában is láttam, amiről meg kell mondjam, nem sikerült a legjobban. Úgy hogy ha tehetitek, inkább olvassátok el, sokkal jobb élmény lesz.
A probléma nem  a generációs szakadék, hanem az, hogy vannak emberek, akik nem képesek haladni a korral és elfogadni az újabb generációk fejlődési sebességét. Nem mondom, hogy ez ez olyan könnyű feladat, hiszen ez inkább kényszer, rohanás a technikai újítások után, amiket sosem érhtünk utol. De talán nem kéne azon keseregniük, hogy milyenek a mai fiatalok, amiért az idősek tusádát feleslegesnek tartják, bölcsességeiket, melyek megélt tapasztalataikon alatulnak és elmesélt történeteikben rejlenek amiket nem hallgatnak végig, pedig tanulhatnának belőle. De őmaguk, miután elmondták eme fantasztikus véleményüket, egyszerűen otthagyják az embert. Az én olvasatomban az ilyen embernek egyre kevesebb mondanivalója lesz számomra, akármennyit beszélhet is. Ezzel csak azt érik el, mint a kiskakas, aki farkast kiáltott; lehet, hogy egyszer tényleg mondd majd valami megszívlelendőt, csak addigra már a szavak nem jutnak el feldolgozás alá. Így fogják beteljesíteni félelmeiket, mert őket sem fogják majd meghallgatni. És ezt kizárólag maguknak köszönhetik majd. 
Most az egyszer nem kezdek el magyarázatokat gyártva kifogásokat keresni az ilyen embereknek, mert  mérgesebb vagyok annál. Nem fogom végig gondolni, hogy hátha nehéz gyerekkoruk volt, vagy biztosan nem kapott annyi figyelmet, ölelést, bátorítást a szüleitől, mint amennyit az egészséges önbecsülés kialakulásához meg kellett volna kapniuk. Egyszerűen nem érdekel már, hogy miért ilyenek. A felnőtté válás szerintem abban áll, hogy az ember képes saját határainak és hibáinak felismerésére ezért képes a másokat bántó vagy sértő viselkedés háttérbeszorítására. De mondhatjuk úgy is, hogy képes felül emelkedni saját magán, és békében együtt élni másokkal, elfogadva vagy csak tolerálva mások másmilyen gondolatait, érzéseit.
     Valóban létezik az a generáció, de az ilyen emberek, mégha akkor is születtek, nem tartoznak közéjük. Valahol máshol élnek, legalábbis fejben. A legnagyobb bajom velük az, hogy engem komolyan foglalkoztat is, hogy hogyan lettek ilyenek, minthogy elkerülném őket messzire. De ez az én személyiségem hibája, mert minden és mindenki túlságosan megérint. Azt mondják rám, túl érzékeny vagyok. Ez abból a szempontból igaz, hogy, mégha ellenszenvet és tehetetlen dühöt is vált kibelőlem egy ilyen ebmer, mégis méllyen érintenek a szavai. Nem tudok csak úgy elsiklani a véleményük felett, mégha magasról tennem is kéne rá. Ezt a hibámat áthidalandó, azzal vígasztalom magam, hogy: túlságosan érdeklődő vagyok; legalább is, amíg nem lesz elég bátorságom egyszer teljes terjedelmében felkutatnom az okait, hogy változtatni tudjak ezen. Tényleg egyszerűbb lenne tudomást sem venni róluk, mert csak a gond van velük és álmatlan éjszakáim és ősz hajszálaim számát növelik csak.
Kiábrándultam, ami nagyon rossz érzés. Visszafordíthatatlan kezdete valami lezárásának. Nem szeretem ezt az érzést. De túl nőtt rajtam ez a probléma, így a jövőbe néve könnyebb lesz, ha túl teszem magam rajta. Nem fog hiányozni a folyamatos megfelelési kényszer, hogy: "de csak azért is meg akarom érteni miért mondta vagy tette". Így legalább több hely lesz majd minden másnak a fejemben. Jöhetnek a szép dolgok! Jöjjenek!
Most mérges vagyok, nagyon mérges; de mit kezdjek vele? Idővel elmúlik ez is.

2013. június 12., szerda

Napraforgóim :)



Imádom, idádom, imádom :D 
A világ legvidámabb virága... lesz, ha virágozni is fog, nem csak megmaradni ;)
Azt hiszem szétültetem pket, hogy jobban érezzék magukat.

Illetve, egyéb kiegészítőkkel is bővül az erkély kertecske. 
Ezt a fából készült szerszámos rekesz kinézetű valamit a ráckevei lomtalanításom találtam, és a Tuborg felirat van az oldalára festve.

2013. június 10., hétfő

Játék a szinekkel







2013. június 7., péntek

Séta a városban: Szentendre

     Az autót a könyvtár közelében leparkolva indultunk el város néző sétánkra. Hosszú hetek óta ez volt az első kellemesen meleg, napsütötte délután. A Templomdombi templom kikövezett teraszáról vagy bástyájának falára ülve remek kilátás nyílik az óváros hangulatos háztetőire.

A legelső lépcsőlejárat egy szűk sikátorba vezet. Senki ne ijedjen meg, a fedetlen átjárót a fehér falakról visszaverődő fény teszi világossá. 










Óriás hársfa














Saját termés :) Anyukám érdeme





2013. június 4., kedd

Bolond idők

     Frontok jönnek-mennek, télen ősz van, tavasszal tél, nyáron tavasz és egész éjjel bolond szél fúj... egy kicsit összezavarodott szegény Természet anyánk.
Idén kevesebb gyümölcs lesz, viszont annál több víz van jelen klönböző formákban: esik, sőt zuhog, felszáll, leszáll, kiönt, eláraszt.
Erről jut eszembe, elsétáltunk a parti sétányra, ahol még csak most épül a mobil gát, ami még nem próbáltak ki, vagyis az évszázad áradása fogja tesztelni az építményt. Ez nem valami megnyugtató az ott lakók és az étterem tulajdonosok számára. Azt jósólják, hogy ez az áradás akár 30 cm-rel is  meghaladhatja a 2005-ös rekord dunai vízállást. Már az is hajmeresztő volt. Emlékszem aznap a szobatársammal, aki egyben csoporttársam is volt, hazalógtunk a mikrobiológia gyakorlatról katasztrófa turistáskodni. Csodálatosan szépek voltak az este fényei a széle Dunán, úgyhogy megérte. Aztán az utolsó vonattal visszamentünk Szegedre.
 
Felszálló pára a Pilisben
 
Közeledő zivatar

A vihar kutyái, háttérben az esőfelhőkkel

Közeledő hidegfront