2013. október 29., kedd

Őszi szünet

     Nem hittem, hogy ezt a napot is megérem; üzleti fogás lett az őszi szünetből. Utónyaralás szezon, vagy mi? Csak írjátok be a keresőbe, hogy: "őszi szünet" és sorra jönnek a panaszkodó találatok, miszerint, milyen keveseknek telik egy rendes pihentető utazásra ilyenkor. Most viccel? Azt hiszem lemaradtam. Amíg diák voltam, ez a hét, még az egyetemen is az otthoni pihenésről, a családdal együtt töltöt időről, közeli kirándulásokról és esetleg egy kis tanulásról szólt, a szünet utáni számonkérésekhez. De hogy több napra, sőt egész hétre elutazni, pláne külföldre?! Engem ez nagyon elkerült. Mégis mikor vált ez szokássá, ha most annyira hiányolják az utazási irodák az ügyfeleket?
     Az őszi szünet a téliszünethez vezető út varázslatos nyitánya. Amikor még ugyan messze a karácsony, de már az ajtóban kopogtat a december és az ember forrócsokis ráhangolódik az ünnepi készülődésre. Átgondolja, kinek milyen ajándékkal szeretne kedveskedni és előkeresi a szekrény tetejére dugott karton dobozokból a kesztyűt, sálat, sapkát.

2013. október 26., szombat

Halloween 2013

Eredet:
     A kelta hagyományok között szerepelt a napisten, Crom Cruach tiszteletére rendezett ünnep, amely október 31. éjszakájára esett. A napistennek köszönték meg, hogy a földet és a termést gazdaggá tette. Úgy hitték, ezen az éjszakán vándorolnak a lelkek a holtak birodalmába és a múlt évek lelkei összezavarják az élők életét, ezért ételt és állatot áldoztak nekik, hogy megkönnyítsék útjukat.
     Később, a kereszténység elterjedésével később Halloween-nek nevezett ünnep jelentette a sötétség kezdetét. A kelták szerint a napisten a halál és a sötétség istenének fogságába került. Ezért október 31-én az újév előestéjén a kelta papok egy hegytetőn gyülekeztek a szent tölgyfa alatt. Összehívták a halottakat, melyek mivel rossz lelkek voltak, különböző gonosz állatok formájában jelentek meg. A papok tüzet gyújtottak, melyet közbetáncoltak és termény meg állatáldozatokat mutattak be. Másnap reggel minden családnak adtak a parázsból, hogy azzal új tüzet gyújtsanak, mely elűzi a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat. Az emberek állatbőröket vettek magukra és háromnapos ünnepet tartottak. Mára ez az ősi szokás számos kultúra ünnepi szokásaival keveredett.
A töklámpás hagyomány kialakulása egy Jack O'Lantern nevű, részeges ír kovács nevéhez fűződik. A legenda szerint egy napon odament Jackhez az ördög és meghívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még egyet. A kovács azonban nem akart vele tartani és furfangos cselt eszelt ki. Ravasz módon megkérte az ördögöt, hogy válasszon egy almát az almafájáról. Az ördög fel is mászott a fára, csakhogy a kovács tudta mitől fél az ördög és egy keresztet rajzolt a fa oldalára. Az ördög megrettent és nem mert lejönni a fáról, ott kucorgott és addig-addig egyezkedett a kováccsal, míg ígéretet nem tett arra, hogy soha többé nem fogja kísérteni a lelkét. Amikor a kovács meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt. Mivel élete során bűnös módon élt, nem mehetett a mennybe, viszont a pokol sem akarta befogadni, mert az ördög haragudott rá a csínytevése miatt. Ezért arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és a pokol katlana alatt izzó tűz parazsából egy fadarabot dobott oda a kovácsnak. Jack kivájt egy takarmányrépát és a belsejébe tette az örökké izzó parazsat, melyet nyugtalan lelkének szánt világító lámpásnak. És azóta is ennek a lámpának a fényénél keresi megnyugvását.
     A legenda egy másik ismert változata szerint az öreg részeges kovács csellel meggyőzte az ördögöt, hogy vátoztassa magát pénzérmévé, mellyet fizetheti az italukat. Mikor az ördög így tett, a kovács zsebre tette az érmét egy ezüst kereszt mellé, mely megakadályozta, hogy az ördög visszaváltozzon eredeti alakjába.
     Az ír néphagyományt követő Amerikában a takarmányrépa helyett inkább az ott őshonos és látványosabb sütőtök lámpás terjedt el.


Szabadság híd

Az ellátmány :D
Maca kutya







Vérnyuszi

Van itt minden: bróker, cica-mica, vérnyuszi, Earl, banya, zombi, kicsik és nagyok, ezek mind mi vagyunk :)

Lemorzsázva etetés :P


2013. október 24., csütörtök

Vers Mindenkinek

Jósa Miklós
Nem fölösleges igazat írni (Töredék)

"Soha nem fölösleges igazat írni,
Hiszen fontos annak, aki igazi férfi.
Mert akarni kell a beszéd erejét látni,
hogy elfeledjük, mi úgy tudott fájni.
Ekképp teljesül szép reménye a mának,
és kezdődik érvényesítése az igazságnak.
Hozni kell konokul az ébredés fogalmát,
kis fülekbe súgni a reménység szavát;
..."

2013. október 8., kedd

Karinthy Frigyes

NŐI LEVELEK
 
     Nem szerelmes levelekre gondolok, a rózsaszínekre és kékekre, melyeknek borítékján aranybetűkben kanyarog dallamosan holmi képtelen becenév, amivel önmagát dédelgeti a levél küldője. Bármily paradoxul hangozzék - a szerelmes női levelek nem jellegzetesen nőies levelek, nem "a" női levelek - a Nagy Szenvedély megszállottja, éppen azért, mert megszállott állapotban van, önmagáról normális képet nem adhat, megnyilvánulásai nem jellemzőek rá: sematikusak, csak tüneti érvényűek, mint a lázbeteg tünetei, amik inkább a betegséget írják körül és határozzák meg, mint a beteget. Még fokozni is merném a paradoxont: a szerelmes nő, míg ez az állapot tart, nem nőies, legalább abban az értelemben nem, hogy a tipikusan nőies tulajdonságokat megállapíthassuk róla. Ha meggondoljuk, hogy túlságosan szerelmesnek lenni, felolvadni a szerelemben maradék és fenntartás nélkül, a közfelfogás szerint is "férfiatlan" dolog, ha férfiról van szó (gondolj Des Grieux és Werther émelygős alakjára) - talán nem tűnik olyan furcsának állításom, hogy a két nem jellegzetes tulajdonságai és különbségei legkevésbé akkor jellegzetesek és különbözőek, mikor legnemibb vonatkozásukban kerülnek szembe egymással: a szerelem állapotában. Úgy látszik, a szerelem hatalmasabb törvénye vagy princípiuma az életnek, mint a kétneműség. Vagy mondjuk így: nem a kétneműség szükséglete hozta létre a szerelmet, hanem a szerelem szükséglete bontotta két nemre az embert és állatot (érdekes! nem is mindegyiket!), de csak azért, hogy egyesítse őket - az egyesülés elemi erejének hőfokában elmosva megint a kettős jelleget. Egyszóval - levelekről lévén szó - tessék megfigyelni, milyen egyformák ezek a szerelmes levelek éppen azért, mert írójuk azt hiszi, csak vele történhetett meg, ami mindenkivel megtörténik. A Nagy Illúzió, ugyanis, ami a nagy szenvedély állapotában abból áll, hogy legsajátabb, legegyénibb, legmegkülönböztetőbb testi-lelki élményünknek hisszük a legáltalánosabb, mindnyájunkban, még nemek különbségén túl is legegyformábban lezajló élményt - íme, a szerelmi történetek nagy sikerének a titka.
     És íme a titka annak, miért érti meg a férfi a nőt csak a szerelemben. A szerelmes nő történetén éppen úgy meghatódom, mint ahogy a nők elolvadnak a hősszerelmes kínjait szemléltető könyvben, drámában, mozivásznon. Ezen a ponton megértjük egymást, mert ezen a ponton leginkább hasonlóak vagyunk - körülbelül ugyanazt érezzük, hiába versenyzünk egymással a megható szerelmi játékban, hogy "ki szereti jobban a másikat". A csók ízét még élettanilag is egyformán élvezzük - azt a bizonyos almát nem Éva nyújtotta Ádámnak, és nem Ádám nyújtotta Évának: a Szerelem Fájáról, rajtuk kívül eső valóságból tépték, s együtt ízlelték meg, isten vagy ördög ajándéka volt, ma se tudjuk még biztosan: de ajándék volt, nem egyik vagy másik fél birtoka - az egyetlen közös szerzemény.
     Könnyű hinni a szerelmes levélnek, amiben mindig találsz valamit magadból - de ha érezni akarod, milyen másféle istenmunkája a nő, mint te vagy, lapozd végig egy nő levelezését, amit barátnőivel folytatott vagy rokonaival, vagy amit ismerősöknek ír, nem női szándékból, nem női minőségében. Régi női leveleket olvastam a minap, ugyanabból a korszakból, ugyanarról a helyről, ahonnan abban az időben magam is írtam leveleket - ezek is a kezembe kerültek. Megdöbbenve, elcsodálkozva és kissé meg is szégyenülve tettem le a két köteget - istenem, micsoda különbség! Amit én írtam, logikus és világos volt: minden szava megállja a helyét ma is, mintha csak arra ügyeltem volna, hogy hazugságon vagy tévedésen rajta ne kaphasson az utókor - a női levél pongyola és sebtiben rögtönzött ákombákom, hevenyészetten odadobott jelentéktelen, összefüggéstelen impressziók válogatás nélkül összedobált kuszasága - és mégis, most, hogy évek múlva elolvastam őket, ezeket tartanám meg az utókor számára, ha az utókorról felteszem, hogy szeretné megelevenítve látni a mi korunkat.
 
Pesti Napló, 1926. május 31.

2013. október 7., hétfő

Frankhegy



Panoráma

Vica virágai

Kék

Casa dolce casa




Juhar

Cirrus-ok





Keletre

Nyugatra

2013. október 3., csütörtök

Budaörsre ért az ősz

Odvas-hegy, Budaörs
Őszi kép
 
Budaörsre ért az ősz, hozta arany kontyát,
s oldalára csatolta égszínkék birka fodrát.
Kósza szellő ellen ékes fejdísz gyanánt
tűzött sárga levelekből fonott hajpánt.

Gomb szemében termés izzik; nem egy, akár több száz
rejtekeznek, színük viszont: vörös, bíbor, skarlát.
Ajka búsan, mélyen sebzett, vetéstől barázdás,
fájdalmára fagytól cseppent könnye mézes nektár.

 
Budapest, 2013. október 6.



Kő-hegy, Budaörs
Maca és Gordon, a két gyöngy disznófülünk :)

Őszi ég

2013. október 2., szerda

Dísztök formájában érkezet az ősz :)

     Mostanában előszeretettel olvasgatok verseket, kielégítve változékony őszi hangulatomat. Ez praktikus kultúrális elfoglaltság is, hiszen nem olyan idő igényes, mint elolvasni egy regényt. Vagyis átmenetileg jó lesz. De nem vagyok elégedett :( Az évszakhoz keresett versek szinte mindegyike szomorú hangvételűek, az elmúlásról szólnak, meg hogy elrepülnek a fecskék...
     A természeti versek legtöbbjének témája az élet körforgására alapszik és hasonlataikban, metafóráikban, szimbolikájukban is ez mutatkozik meg. A tavasz mindig a szerelemről az új reményekről szól; a nyár a vad és forró vágyakról; az ősz az elmúlásról, reménytelenségről; a tél a kiúttalan várakozásról, halálról. Csalódtam, mert amikor természeti verseket kerestem, csak egy egyszerű tájleíró verset szerettem volna olvasni és nem az emberi élet érzelmi vonulatainak természetre kivetített párhuzamait. Egy verset pusztán a színekről, hangulatokról, pillanatokról, események sodráról. Egy tökről, egy levélről, az esőről, egy patakról vagy bármilyen természeti jelenségől, akár megszemélyestve azt, bemutatva "egy napját". Mint például Weöres Sándor: Izzik a galagonya című alkotása, amely kezdésnek ugyan nem rossz, de ennél kicsit hosszabbat szeretnék olvasni. Így tehát most kíváncsian várom, lesznek-e visszajelzések erre a bejegyzésemre. Szívesen fogadom bárki ajánlatát egy szép őszi versre :D Vagy állok elébe legújabb versem kritikáinak, ami éppen ezen elgondoláson felbuzdulva fakadt ki belőlem.


Manócska


Dísztök formájában érkezett az ősz,
a lekvárgyárt formáló konyhába,
hol a termések között megbújva lapult
egy kis manó lila ruhában.

Köszönni jött csupán, de vesztére
kostóló lett a vége,
s az édes nedű pufira hizlalva,
marasztalni látszik télére.

Mosolya arcán örök derű
és nem csügged szegényke,
aki a diókkal gurul versenyt
az asztal közepére.

Reggelire kakaó és almás pite a jussa
de hogy mozdulni tudjon másnap,
a tömb körül
ezt mind le kell majd fussa.


Budapest, 2013. október 2.

2013. október 1., kedd

Vers Mindenkinek

Zelk Zoltán
Ez már az ősz


Ez már az ősz. Itt-ot még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közelg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.

Mily korán jő, mily korán tör felénk -
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is vol idén a pohár,
be hamar elmult ajkunkról a nyár!

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.

Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a bűneit
igy hullatná! s lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!

Dideregve didergő fák között
úgy türni deret, havat, vak ködöt,
tudni, tavasszal élni támadok. -
Nehéz a szívem. Mást nem mondhatok.