A tökéletes mézeskalács receptje

     Környezetemben egyre több helyen válik szokássá a karácsonyi készülődés időszakában a mézeskalács sütés. Idén én is kipróbáltam. Már majdnem az elején feladtam, amikor több száz, egymástól teljesen eltérő receptet találtam a neten. Nem viccelek. Az alapanyagok természetesen egyeznek, de az arányokat és egyéb ízesítőket vagy csak az elkészítés folyamatát mind-mind másképp írják le. Na, ekkor egy kicsit kétségbe estem. Hogy lesz ebből tökéletes mézeskalács? Olyan, ami ehető, ugyanakkor könnyen elkészíthető. Most komolyan, kezdjem el az elején és próbáljam ki sorra a recepteket? Erre se időm, se kedvem nincs. Arról nem is beszélve, hogy nincs viszonyítási alapom, ugyanis még életemben nem ettem mézeskalácsot. Csak láttam, főleg kis koromban a búcsúkban. Azokat a helyes kis pirosra festett szívecskéket, tükörrel a közepükön. De azok inkább amolyan vásárfia, ajándéknak készült holmik és nem alkalmasak evésre; emlékszem kőkemények voltak. De végül összeszedve minden kitartásomat, nekifutottam egyesével kipróbálni a recepteket... és a legjobban én lepődtem meg, amikor már az első verzióval elégedett lettem. Az elkészítés könnyű, a tészta puha és omlós és kivételesen nem kell visszapuhítani! Azt hiszem erre mondják, hogy bátraké a szerencse :)

Íme tehát a recept; az elkészítéshez jó szórakozást, az elmajszoláshoz pedig jó étvágyat kívánok!

 

Elkészítési idő:

összegyúrás: rutintól függően kb. 30 perc

tészta pihentetése: legalább 3-5 óra, de legjobb egy egész éjszakára

sütési idő: kb. 5-7 perc

 

Hozzávalók:

Az adagok méréséhez ugyanolyan evőkanalat használj!

- 60 dkg finomliszt

- 9 evőkanál kristálycukor

- 2 egész tojás + 2 tojássárgája

- 1 mokkáskanál fahéj (+ mézessütemény fűszerkeverék)

- 7 dkg vaj

- 7 dkg zsír

- 2 evőkanál tejföl

- 9 evőkanál méz

- 1/2 evőkanál szódabikarbóna

 

Elkészítés:

1. Egy nagy tálban keverd össze a cukrot, tojásokat, fahéjat, zsírt, vajat és a tejfölt.

(Lehetőleg ebben a sorrendben. És minden egyes újabb összetevő hozzáadásakor jól keverd össze a masszát.

A zsír és vaj hozzáadásakor kézzel célszerű dolgozni, de utána újra lehet fakanalazni. Még a liszt hozzáadásakor is lehet keverni a tésztát és csak a legvégén kell gyúrással összemaszatolni a kezünket.)

2. A szódabikarbónát a mézzel együtt felforraljuk.

(Figyelem! Kis lángon, sűrű kevergetés mellett végezzük ezt a feladatot. A méz elszíneződik, átlátszó aranysárgából fehér lesz, majd hirtelen habosodni fog. Ha habos, akkor már forr, de kevergessük tovább, amíg újra aranysárga masszát nem keverünk fel a hab alól. Az a karamellizált méz. Ennek az egésznek egy jellegzetes illata van; egyszerre érződik a szódadikarbóna és az édes méz. Gyorsan barnul, úgy hogy csak addig főzzük, amíg szép sárga, nem kell túlzásokba esni, mert hirtelen odakaphat.)

3. Öntsük a mézet a masszánkhoz és jól keverjük össze.

4. Végül kisebb adagokban adjuk hozzá az átszitált lisztet is.

5.Takarjuk le egy tiszta konyharuhával és  hűtőben, vagy hűvös helyen legalább 3-5 órán keresztül pihentessük. Minél többet pihen, annál jobban összeérik a tészta, ezért aki teheti, inkább egy egész éjszakára hagyja magára a tésztát.

Sütés:

A tésztából kisebb gombócokat formáljunk és egyszerre csak eggyel foglalkozzunk. A többit adig tegyük vissza a hűvősre.

Lisztes nyújtódeszkán kb. 5 mm vastagságúra nyújtjuk a tésztát és sütiformázókkal kiszaggatjuk. (Érdemes minden formanyomás után lisztbe mártani a formázót, hogy ne ragadjon nagyon a tésztához, így sokáig könnyű lesz vele dolgozni.)

A figurákat tehetjük kivajazott, kivajazott-lisztezetttepsibe vagy egyszerűen sütőpapírra. Én ez utóbbit használtam.)

Előmelegített sütőben, 160-180 fokon világosra sütjük.

(Mivel a tésztánk színe már eleve világos, ezért azt tanácsolom, amikor látod, hogy a süti alja világosbarnára sült, akkor elkészült.)

A díszítéshez teljesen ki kell hűlnie.

A hozzávalóknál csupán annyit módosítottam, hogy kevesebb, fele annyi fajéjat használtam és a másik fele helyett őrörlt szegfűszeget tettem bele. Meglepő módon sem az illata, sem az íze nem lett karakteresebb vagy erősebb, pedig arra számítottam.

Dekoráció:
     Én ezidáig a porcukrot citromlével elkeverős verziót alkalmaztam. Pepecselős és kell neki idő, amíg megszárad, viszont még azután is ragad és maszatol. Ezért szerettem volna valami tartósabbat, olyat, amivel könnyű dolgozni és meg is szárad. Ezért kipróbáltam a jó sok porcukorral felvert tojásfehérjét. Úgy is maradt kettő elárvulva a sütemény hozzávalóiból.
A hab valóban jó kemény lett, de viszonylag gyorsan kell ezzel is dolgozni, mert a hab idővel megfolyik és akkor már nem lehet és nem is szabad felhasználni. Kb. a sütik felére futotta a megfolyás miatt. Szép lett... ízében nem változtat a sütin, viszont nem is szárast meg teljesen. De mindenképpen jóbb lett, mint eddig bármi más, amit kipróbáltam. Egy nap kellett ahhoz, hogy csak kicsit ragadjon hozzá a bármihez, amihez hozzáér a cukormáz... de szépek.


 

Van, ami örök

     Az ünnepek alatt az ember sorra találkozik régen látott családtagjaival; nagybácsikkal, nagynénikkel, keresztszülőkkel. Ez nálunk sem volt másképp. A nagy eszem-iszom utáni elpilledés pedig kedvez a beszélgetéseknek. Kivel mi történt, hogy oldotta meg, mit tervez, és a többi... De a beiglin is túl kezdődik csak az igazi eszmecsere. Az idősebbek (és itt már a szüleink korosztályára gondolok) szinte meghatódva sztorizgatnak gyerekkoruk eseményeiről, csínytevésekről, melyekre büszkék és amiknek minden esetben van valami megszívlelendő tanulsága. És ekkor elgondolkozik az ember. Amikor azt hallja, amit már maga is érez, pedig még alig múlt harminc, hogy a világ mennyire más volt gyerekkorában. Valóban így lenne? A világ változott? Vagy inkább az emberek hozzáállása, érték ítélete? Vagy maguk az értékek lettek mások? Kevesebbek lettek, vagy mi emberek lettünk felületesebbek? És a mi gyerekeink is így fogják érezni, hogy mekkorát változott a világ a gyerekkorukhoz képest? Csupán fél emberöltő alatt?! Szükségszerű ez? Ez mozdítja előre a fejlődést, a tudományos és intellektuális haldást? És mindig így volt? Minden elmberöltőben? Úgy értem, minden generáció megélte ezt az idők során, vagy voltak változatlan idejű ciklusok is? Vagy ötven év már túl nagy megrekedés a folyamatos fejlődésben? És ha így, valóba így van, vagy csak az emberek fejében létezik ez a fajta változás? Mennyiben lehetett más egy kétszáz éve élt ember gondolkodása, eltekintve most a politikától, vallástól... vagy pont ezek amik annyira meghatározzák az embert, hogy az alapvető emberi viselkedésünket, érték-reakcióinkat is vezérlik? Bár egymás mellé állíthatnánk két különböző korból származó embert és rájöhetnénk, vajon változott-e valamit az emberi mivolta. 

Hála

     Hálát adtam az Égnek. Bár nem vagyok vallások, de hálát adtam Neki, hogy még élek. És ez jól esett. Jól esett hálásnak lenni, hogy van miért köszönetet mondanom. És nem azért mert lekötelezettnek érzem magam, hanem csak úgy. Boldogsággal tölt el az érzés, hogy hálás lehetek. Hálás, amiért másfél évvel ezelőtt csupán két percen múlt az életem és még mindig itt vagyok. Most az egyszer biztos vagyok benne, hogy ami történt, az nem a szerencsén múlt. Az csoda volt.

Jókívánság

"Karácsonyi ajándékötleteim: az ellenségednek megbocsátás, az ellenfelednek türelem, a barátodnak szeretet, a partnerednek szívesség;
mindenkinek jóindulat, minden gyermeknek egy jó példa, és végül magadnak tisztelet."

 

Oren Arnold

Hózápoz jött - rémisztgetett - majd elvonult

Hózápor érkezőben

Ijesztgető hófúvás

Hópelyhek helyett inkább darát szórt az ég

Hófelhő elvonulóban

Csodálatos égbolt, a lemenő
Nap színeivel

Mikulás várás :)

Mi így vártuk a Mikulást :)

Téli madáretetés... kisebb problémákkal

Hosszú idő óta, ma újra ecsetet ragadtam.

A történet a következő: Pár hete erkélyről kilógattam egy rudat, melyet a létra fokaihoz erősítettem és kiakasztottam rá két gömb madár eleséget. Gondoltam jófej leszek és etetem szegény párákat a nagy téli hidegben, közben még gyönyőrködöm is bennük. Csakhogy a madárkák ezidáig még nem találtak rá a gömböcskéimre :( Kisebb probléma: madáreleség van, madár nincs. Talán túl magasan lakunk. Bár egy emelettel lejjebb egészen nagy madár élet van. De az előtt az erkély előtt fa áll és talán ezért tudnak arról az etető helyről a madarak. Arra gondoltam felhívom a figyelmüket a mi erkélyünkre is. Ezért egy kis házikót festek, valami fadoboz szétesett hátlapjára. És ha nem is válik be, még akkor is mutatós dekoráció lesz. 

5. Szerelem, következtetések

     Tegnap este jöttem rá, hogy kutatási témánk művészetekben való bemutatása már magasabb szintű elemzés, mint a definíciók keresése. Ennek oka az, hogy mivel a művészet az emberi gondolatok és érzések különböző alkotómunkákon keresztüli megnyílvánulása, nem más, mint szubjektív véleményalkotás. Tehát minden egyes mű, legyen akár festmény, szobor, vers, mind egy-egy ember viszonyulása vagy elképzelése a témáról. Az alkotó tehát képviselője az egyes irányzatoknak, melyeket a biológia, filozófia, pszichológia vagy teremtéselméletek megfogalmaznak. Vagyis szubjektív elképzelések. Termékek. Ebből kifolyólag a különböző alkotások bemutatása nem lehet köztes megállója kutatási témánknak, hanem végállomása kell legyen.

     Ez azt a következtetés azt is maga után vonja, hogy témánknak nincs "helyes" megfejtése. A szerelem mindenkinek más. Mindenki másként éli meg, mást gondol róla, másképp jön rá, hogy mit érez. Érzéseink is, mivel mind emberek vagyunk, csak nagyjából azonosak. Az elsöprő, mindent feláldozó katartikus élménytől egészen a fájón sóvárgó titkolt vágyakozásig. Nincs pontos leírása, receptje a szerelem felismerésének, mert mindenki (élettapasztalatától, körülményeitől, kultúrájától, neveltetésétől, vallásától... függően) másképp értelmezi a felé irányuló szeretetet, vonzalmat.

A kutatást mégis eredményesnek találom. Egyfelől mert kellemes időtöltés volt számomra, és amikor nincs mit írni érdemes felvetni egy kédést, aminek megválaszolása érdekel minket, hátha az út végén újra magunkra találunk, vagy legalább további kérdéseink lesznek. Másfelől, mert megerősítette elképzelésemet a témával kapcsolatban, miszerint a szerelem ajándék. Akármilyen körülmények között is talál ránk, hálásnak kell lennünk érte, mégha nem is viszonozhatjuk az érzést. Olyan ajándék ez, melyet okkal kapunk vagy azért mert megérdemeljük, vagy azért mert ösztönöznie kell minket erőt adnia a változáshoz... hogy jobb emberek lehessünk, hogy felnőjjünk ahhoz, akitől kaptuk, hogy megérdemeljük ezt a végtelen bizalmat és viszonozni tudjuk.

4. Szerelem, a művészetekben 2.

2. A művészet felosztása

A művészet különböző formái

     Különböző funkciójú művészeteknek különböző formái vannak, amelyeknek fő gyűjtőformái lehetnek a építőművészet, a képzőművészet és előadóművészet vagy a szépművészet és alkalmazott művészet.

A hagyományos művészeti formák közé tartozik a zeneművészet, az irodalom és a színművészet, az építőművészet, a képzőművészeten belül a festészet, grafika, mozaikművészet, szobrászat, az éremművészet, korábban a textilművészet.

     Az ipari forradalom, a modernizmus új - és egyes régebbi - művészeti formák (ágak) befogadását, esetleg átsorolását igényelte, melyeket átfogóan az iparművészet kifejezéssel illetünk (például a Bauhaus műhelyeihez hasonlóan). Többek közt a kerámiaművészet, a textilművészet, a miniatúrából kifejlődő ékszerművészet, a bútorművészet, az üvegművészet, vagy a plakátművészet, a fényképezés (fotóművészet), az (ipari)formatervezés, a képregény, a film, az installáció, stb.

     Az információs társadalom kialakulása további újabb művészeti ágak megjelenéséhez vezet, melyek a korábbi művészeti fogalmak analógiája szerint, vagy összetettségük, újdonságuk miatt újabb elnevezésekkel illethetők. Ma általában a digitális művészet gyűjtőfogalommal nevezhetők (számítógépes zene, számítógépes grafika, számítógépes animáció stb).

Az egyes formákon belül különböző műfajok határozhatók meg.

Maga a műalkotás lehet valami kézzelfogható konkrétumot kifejező (pl. figuratív vagy elvont (nonfiguratív, absztrakt). Mint a művészettörténet minden idejében, napjainkban is születnek a szigorú műfaji kötöttséget áttörő, több műfajt egyesítő, vagy befogadó alkotások is. Nagyvonalúan tekintve, ilyen maga az építőművészet is.

A művészetek csoportosítása

 

A művészet meghatározásának nehézségei éreztetik hatásukat a művészettel kapcsolatos kategóriák, a művészeti ágak, a műfajok és egyéb csoportosítások meghatározásánál is. Nem létezik egységes, általánosan elfogadott rendszer, csak tendenciák vannak. Létezik formai, technikai, tematikus vagy funkció szerinti felosztás.

• Az egyik lehetséges felosztás szerint a művészeteket művészeti ágazatok alkotják, ilyen például a zene, a tánc, a képzőművészet, az iparművészet, az építészet, az irodalom stb. Egy-egy ágazatot pedig művészeti ágak együttese alkotja. Így például a képzőművészeten belül a szobrászat, a grafika, a fotó, festészet.
• Egy másik megközelítésből beszélhetünk térbeli (két- vagy háromdimenziós) és időbeli művészetekről. Térbeli művészet például az építészet, szobrászat, fotóművészet és festészet. Időbeli művészet az irodalom, filmművészet, zene, tánc stb. Ez a felosztás azt jelenti, hogy a mű kompozíciójában az egyik esetben a térbeliség fontosabb az időnél, másik esetben az időbeliség, az időbeli sorrend a fontosabb. A térbeli művészeteknél nincs egyetlen meghatározott sorrendje a befogadásnak, az egymás mellettiség a fontos; az időbelieknél az egymás utániság lényeges építőeleme a kompozíciónak, nem cserélhető fel a sorrend. Azonban ez a felosztás sem fed le egyértelműen minden művészi megnyilvánulást. Számos határeset létezik, különösen a 20. század végétől.
• A fogalmi és érzékletes művészeti felosztás szerint az elsőbe tartozik az irodalom (hiszen akár hallom, akár olvasom a szöveget, elsődleges a szavakból épített kompozíció, a fogalmi információ), a másodikba, az érzékletes művészetek közé tartozik a képzőművészet, az iparművészet és a zene. A látvány vagy a zene elsősorban az érzékekre hat, nem fogalmilag fejti ki hatását, bár feldolgozása nem nélkülözi a fogalmi gondolkodást. Ebben az esetben is számos határeset létezik, például a képversek.
• A csoportosítás alapját képezheti az is, hogy melyik érzékszervünk a legfontosabb a mű befogadásában. Így megkülönböztetünk audio, vizuális és komplex, vagyis audiovizuális művészeteket. A zene a hallás művészete. A vizuális művészetekhez szokták sorolni az önmagát anyagban megvalósító, „műtárgyakat” létrehozó ágakat. Így vizuális művészet az építészet, az iparművészet és a képzőművészet. A színművészet, a filmművészet (a video- és multimédiás művészetek) a komplex művészetek közé tartoznak.
• Az alkalmazott és autonóm (szabad) művészetek felosztásnál az az irányadó, hogy a műalkotást milyen célból hozták létre. Az építészet és iparművészet alkotásai gyakorlati célokat, „művészeten kívüli” funkciókat is betöltenek, ezért alkalmazott művészeteknek tekinthetők. Természetesen itt is elmosódhatnak a határok.

4. Szerelem, a művészetekben

     Mielőtt tovább mehetnénk témánkban, szükségszerű lefektetni bizonyos definiális alapokat. Ha arra vagyunk kiváncsiak, hogy hogyan jelenik meg a szerelem kérdése az egyes művészetekben, először is a művészetet magát kell meghatároznunk. Majd sorra vennünk a különböző művészeti ágazatokat. Mindemellett ez akkor lenne kerek és egész, ha kronológikusan haladnánk az időben, melyre azonban nem vállakozom. Legyen az egy doktori disszertáció témája ...valaki másnak :)

Témánknak megfelelően tovább szűkíthetjük a keresét, hiszen csak bizonyos művészi ágak termékeit vagyunk képesek szövegesen értelmezni és elelmezni (például: festészet, szobrászat, irodalom).

     A definiálást illetően nem fogom túl bonyolizálni a keresést és beérem a legelső találattal, mely általában a Wikipédia meghatározása.

 

1. A művészet definiálása (a teljesség igényessége nélkül)

 

"A művészet az emberi önvaló tökéletességének visszatükröződése.

Benne megtalálható minden vágy végső célja, és ez az, ami visszacseng:

a tökéletesség időtlen harmóniája."

(ismeretlen szerző)

 

     A művészet szó tágabb értelemben minden alkotó célú emberi igyekezetre vonatkoztatható. Ebből a széles perspektívából a művészet kulturális, történelmi vagy földrajzi környezettől függően általános fogalomként használható az összes teremtő szándékra, amit emberi törekvés mozgat. Ide tartoznak tehát mindazon képességek és mesterségek, amelyek különféle funkciójú emberi termékek, jelenségek létrehozását vagy a környezet átalakítását teszik lehetővé (például fémművesség, konyhaművészet, testdíszítés, harcművészet, kertművészet stb.)

 

     A művészet fogalmát (görög tekhné és technika, latin ars) az ókorban csak az alkotó tevékenység e tágabb értelmében használták, még egyes tudományokat is beleértve, mint a logika és a grammatika. A középkorban és korai újkorban más tudományokat is ide soroltak, amelyeket a közönséges művészetekkel szemben „szabad művészeteknek” nevezték.

 

     A művészet szót ma általában a fentieknél szűkebb, esztétikai értelemben használjuk. Ennek a szűkebb értelmű fogalomnak azonban nincsen egységes, mindenki által elfogadott meghatározása. A szűkebben vett művészet határai nem tisztázottak, számos emberi termék határesetet jelent, amikor nehéz eldönteni, hogy műalkotásnak tekinthető-e vagy nem. Szócikkünk a szűkebben értelmezett művészet fogalmával foglalkozik.

     A művészet általánosan elfogadott meghatározás szerint „a valóság visszatükrözése”, a művész látásmódján átszűrve.

Hogy lehetetlen meghatározni, mi számít művészetnek, mert az ennek eldöntésére használható szempontok szubjektívek. A művészet kortalan célja minden esetben az önkifejezés kell, hogy legyen és nem a manipuláció, a művészet nem más, mint önkifejező eszköz, mely katartikus élményt nyújt.

     Hogy valójában mi számít művészetnek, az gyakran megállapodás kérdése. Ez az egyetértés ráadásul időben nem statikus, volt, amikor nagyon értékes eszmék elkerülhetetlenül eltűntek a történelem süllyesztőjében, míg mások túlélték azt, legalább olyan sok esetben szerencséből is, mint hiteles hasznosságuk okán.

     A művészetet gyakran a felsőbb társadalmi osztályok sajátjának tulajdonítják, amelyből mások kizáródnak. A művészet e szerint magas státuszú tevékenység, hiszen a vagyontól függ.

     A legtöbb ember véleménye a művészetről az elfogadott sztenderdek viszonylag szűk szórásában mozog. Ez a közoktatásból és más társadalmi tényezőkből ered.

A művészek nagy része akarattal vagy a nélkül más múltbéli vagy korabeli művészek hatása alatt dolgozik. Ezzel szemben az egyedi művészek fejlődése olyan elvek szerint történik, hogy eszméiket a szimbólumok valamilyen sajátos alkalmazása segítségével fejtik ki.

Vacsoracsillag

     Kicsit elszoktam ettől a páratlan látványtól. Időbe tartott, hosszú másodpercekig, hogy ráeszméljek, nem helikopter köröz az M7 autópálya felett, pláne nem ilyen magasan, hanem a Esthajnalcsillag sziporkázik vakító fényével és épp lenyugodni készül.

Esthajnal-, Alkony-, vagy Vacsoracsillag, más néven a Vénusz