2014. december 26., péntek

2014. december 24., szerda

2014 Karácsony



2014. december 20., szombat

2014. december 19., péntek

December 19.

Budaörs, Odvas-hegy
Széncinke

Évgyűrűk






2014. december 13., szombat

Mézes-fűszeres pulyka csíkok

Reggeli utáni feladatok:
1. Végy egy darab pulyka mellet :D
2. Szál irányban vágd csíkokra.
3. Szórd be szárnyas fűszersóval
4. Adj hozzá egy kevés olíva olajat és mézet ízlés szerint.
5. Kisütési tedd a hűtőbe, hogy összeérjenek az ízek.








Kevés olajon süssük pirosra
Keverjük össze a salátát

Görög saláta hozzávalói:
- paradicsom
- paprika
- kígyó uborka
- mozzarella sajt
- só, bors, oregano, majoranna
- tejföl (nagy dobozos)
- mustár, majonéz (ízlés szerint)

Elkészítés:
A zöldségeket és a sajtot vágjuk apró kockákra, fűszerezzük és öntsük hozzá az ízlés szerint elkészített mártást.
Ha ebédig a hűtőben pihentetjük, jól összeérnek az ízek, finomabb lesz.
Kész a könnyű szombati ebéd

Jó étvágyat :D

2014. december 6., szombat

Mézeskalács Mikulásra :)


     Sajátos hangulata van a téli időszaknak. Az év bármely napján lehet mézeskalácsot készíteni, még sincs olyan otthont teremtő, meghitt hangulata, mint amikor ezt decemberben csináljuk.
Kissé félve kezdtem hozzá, mert emlékeimből úgy rémlett, hogy ez valami bonyolult és kényes sütemény. Egy kevéske internetes kutatás után azonban azt kell mondjam, hogy ez sem más, mint a tőbbi sütemény recept. Ha nem találtam vagy ötezer féle receptet, akkor egyet sem! Választék van bőven. Nos, én leegyszerűsítettem a választást, megnézetm a végeredményről készített fényképeket és aszerint döntöttem. Bár kinézet alapján nem lett ugyan olyan az állaguk, de ennek talán az az oka, hogy a liszt egyharmadát kihagytam a tésztából... Nem hiányzott. Az állagához semmiképp. Na, jó, kifelejtettem! A recept kivetette velem és félre rakatta, de olyan kacifántosan írt, hogy elvesztem a sorok között és nem találtam meg, hol írja, hogy bele kéne tenni. Ettől függetlenül finom lett :)

Hozzávalók:
- 1 kg finomliszt
- 14 dkg porcukor
- 2 csapott teáskanál szódabikaarbóna
- 8 dkg Rama margarin
- 1 csomag mézeskalács fűszerkeverék
- 2 db tojás
- 2 db tojássárgája
- 40 dkg méz

Elkészítés:
A lisztől kiveszünk két bögrényit és félretesszük.
A liszthez hozzáadjuk a porcukrot, a szódabikarbónát, a margarint és morzsoljuk össze. Ezután adjuk hozzá a mézes fűszer keveréket, a tojásokat és a mézet, valamint a félretett liszetet. Jól dolgozzuk össze a tésztát és hűvös helyen pihentessük 1 napig.
Újra elővéve a tésztát belisztezett nyújtódeszkán nyújtsuk 1 cm vastagságúra. A kiszaggatott formákat előmelegített sütőben 180 C fokon aranybarnára sütjük az alját. Kb. 10-12 perc alatt elkészül.
Ha kihűlt, jöhet a dekoráclás. Ezidáig porcukorral és ételfestékkel pepecseltem... és akkor még a felvitelt is meg kellett oldanom. De most időt és energiát spóroltam és vettem előre készített cukormázat :D Nagyon gyorsan és könnyen haladtam a díszítéssel és ez annyira felvillanyozott, hogy igazi gyöngyszemek készültek.
Jó szórakozást mindenkinek :D 




2014. december 4., csütörtök

A kiváncsi kis kékcinke



 
Bár félénk madárnak tartjuk, a városi cinkék igenis kíváncsiak. Nem minden esetben érik be a napraforgómagokkal, van, amikor még az ember müzlijére is szemet vetnek :)
Úgy hogy csak óvatosa a szellőzteteéssel :)

 

2014. december 1., hétfő

Ma má' máma van má'

     Nem lesznek közhelyek... ezért nem mondom, hogy "hogy repül az idő" és "már megint vége egy napnak"... inkább ismét egy újabb kezdete. Nulla óra fogalmam sincs hány perc van és itt ülök a gép előtt, mert mondendóm van. Mondandóm a nagyvilágnak, mondandóm magamnak. De ismét egy nappal kevesebb, hogy elmondjam, elmeséljem mi minden történt velem az elmúlt időszakban. Napokban, hetekben... hónapokban. Nincs fontossági sorren, mint ahogy a dolgok sem eszerint történnek, vagy nem történnek meg. És már az időrendiséggel sem vagyok egészen pontosan tisztában. Mint mondtam, a dolgok megtörténnek mostanában az életemben. Nem mondhatom, hogy csak úgy, hiszen részem volt a bekövetkeztükben, illetve nagy jelentőséggel bírnak.
     Az egyik ilyen Vica húgom alkotói munkája. Vagyis, hogy stílusa egyre letisztultabb és egyre töb nyilvánosságot kap. Ami jó. Örömteli, ha egy fiatal művészre felfigyel a világ.
     A másik ilyen jeletős esemény a mostanságomban, hogy anyukám is elismert szaktekintély-féleség lett az írástudomány területén. Ő grafológus. Érdeklődése eleinte hobbynak indult, majd sikeres vizsgát tett és azóta gyűjti az írásminákat, a gondolatait és az erőt magában, hogy ötletét kidolgozva kitálaljon hihetetlen horderejű ötletével, mely alapjaiban rengeti meg az analitikus módszerek alkalmazását, a grafológa felhasználási területeit a gyakorlatban (mint válságklezelés, problémamegoldás és feldolgozás...) és nem utolsó sorban, hogy a grafológiát önáló tudományként ismerjék el.
Szóval ezek foglalkoztatnak mostanában a fülgyulladást leszámítva, ami lassan egy hete pokolian elviselhetetlen takonykórban testesül meg világmegváltó gondolataimnak otthonul szólgáló fejecskémben. Néha kezdem azt hinni... vagyis inkább úgy érezni, hogy az idő az ellenségem. És most nem az öregedésre gondolok. Vagyis nem úgy, mint a harmincas nők a közvélekedés szerint. Én arra gondolok, hogy túl sok a mondanivalóm, amihez kevés a rendelkezésemre álló idő menyisége. És amikor ide érek a gondolatmenetben, elszőrnydek, hogy mennyire telhetetlen vagyok és mohó és a kevesebb több, úgy hogy inkább szűrnöm kéne a belőlem akárcsak gondolatilag is kifelé áramló információkat. Minőséget teremtsek, ne mennyiséget. ... Ahhoz viszont idő kell.
Van nekem olyan? Lesz? Érdemes vagyok rá? Honnan fogom tudni, ha igen? Kimondja majd meg? Vagy csak érezni fogom? Ez amolyan "tudni fogod, ha itt az ideje" dolog?
Talán meséltem már, milyen nagyra tartottam magam gyerekként. Világmegváltónak képzeltem magam. Hogy híres tudós leszek, aki felfedezi a rák ellenszerét, vagy megoldja a koalamackók étkezési problémáit, miszerint kevés az eukaliptusz fa és attól is folyton illumináltak szegény jószágok. Csípem a koalákat, bár még egyet sem láttam élőben. Mindenem volt a biológia, ez még sem volt elég ahhoz, hogy vigyen is velem valamire. Jobban kellett volna akarnom. Tengerbiológus szerettem volna lenni és a hosszúszárnyú bálnák énekét tanulmányozni. Hogy mennyire tudatos. Minden évben átköltik egy kicsit, mintha valamilyen trendnek kéne megfelelniük. Jah, persze, a tavalyit már hallották a csajok, elő kell rukkolni valami újjal... gondolom, mert tudni nem tudhatom, hiszem nem lett belőlem tengerbiológus. Sőt, semilyen biológus nem lett belőlem. Még biológiatanárként is megbuktam. És már abba is belefáradtam, hogy megpróbáljak nyelvvizsgát produkálni, hogy kikaphassam a diplomámat. Szóval ez vagyok én... mondhatni egy rakás csődtömeg. Viszon mielőtt megsajnálnátok, elárulom, hogy bár ma már máma van már (ahogy ezt a jó öreg Sárkányfű árus mondaná), ezek még nem a nap első gondolatai, hanem a tegnap utója. És amikor reggel felébredek, mind amellett, hogy iszonyatosan szakadt leszek az éjsakába nyúló morfondírozástól, egyúttal boldog is, mert megszabadultam ezektől a mérgező gondolatoktól. És mégha egész nap szakadni is fog az eső, boldog leszek, mert nemsokára havazik és az a világ legszebb természeti jelensége, legalább is azok sorában, amiket eddig láttam.
  

2014. november 29., szombat

Késő őszi ónoseső




Jégbe fagyott levél minta


Jégszív

Dérbe fagyva

Gyöngyháló

2014. november 20., csütörtök

Mérkre menni egyszer

Mérkre menni egyszer...

Mérkre menni egyszer,
Mérkre menni nyárra,
az volna az igazi
kaland mostanában.

Mérkre menni egyszer,
csak úgy autóba szállni
és egy húzásra elvezetni
a dédszülői házig.

Ott erednek gyökerei
az én családi fámnak
Mérkre kéne menni,
hogy egyszer őket lássam.

Mérken szép az élet,
dimbes-dombos tájon,
almát szüretelni
a Nyírségbe vágyom.

Mérkre menni egyszer,
Mérkre menni nyárra,
az volna az igazi
kaland mostanában.

2014. november 13., csütörtök

Vers Mindenkinek

A gyönyörűség dalainak kezdete - Óegyiptomi szerelmes versek

Memeh virágok


Meghallgattam a szívem.
Úgy bánok véled ezentúl,
ahogy ő diktálja, midőn ölelésbe fonódunk.
Ragyogó festéke szememnek a vágy,
ha reád röpítem tekintetemet.
Szemem világossága te vagy;
csak azért törekszem közeledbe,
hogy érezzem lobogásod,
ó, én szívemnek mindenható ura, te!
Gyönyör-áldotta idő ez;
ó, bár az öröklét
volna ez óra tanyája!
Amióta karodban aludtam,
megkönnyebbült a szívem.
Sem gyász feketéje,
sem öröm ragyogása
nem távolíthat el soha tőlem.

2014. november 7., péntek

Lelkembe zárva

Lelkembe zárva

Szívem helye
csata után
árválkodó romvár,
melybe lelkem
néha napján
túristaként sétál.

Gaz benőtte
lépcsőromok
labirintusában,
földre zuhant
csillagok sem
hálnak éjszakára.

Áll az oltár,
vár ott némán, s
feltekint az égre,
évszakokon
átívelő
reménytelenségbe.

2014. október 24., péntek

Makaróni szósz a hajba :D

     Olyasmi történt velem, amin csak nevetni lehet! Fogalmam sincs hogyan hoztam össze a dolgot, de a főzőcskézés nagy sűrgés-forgásában egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami csöpög bal felkaromra. Épp a tésztáról öntöttem le a forró vizet és egy ilyen esemélyre a legkevésbé sem számítottam, pléne, amikor az agyam végre felfogta a látottakat és rájöttem, hogy a könyököm felé csordogáló narancssárga folyadék valójában makaróni szósz! Az előzményekről csak annyit, hogy miután elkészítem a szószt egy kanállal igencsak alaposan megszabadulok a darálthúsból kifőtt zsíradéktól (pedig pulykahúst használok...). Ezt most is egy tálkába gyűjtöttem össze az előkészítő pulton. De, hogy a "lefőzölés" és a tésztaszűrés között mikor hajolhattam a tála fölé, arra egyáltalán nem emlékszem! A kezemet már égette a fazékből kiáramló forró gőz, de én még mindig csak azon tűnődtem, hogy a manóba került a szósz a hajamba. Főleg mivel kínosan ügyelek az effajta tisztaságra és mindig összefogom a hajam főzéskor. Úgy látszik ezek a rakoncátlan tincsek már túlnöttek egy sima copfon és legközelebb kontyba kell szednem az ebattákat :D
Az egészben a legviccesebb az volt, amikor méllyen a csapba hajolva mosogatószerrel kellett kimosnom a copfom, ugyanis kibontani sem mertem, nehogy még a végén az egészet újra meg kelljen mosnom... ami történetesen az előző esti program volt :D
Megjegyzem, elképesztően lágy és sima lett a hajam tőle... lehet, hogy rendszert fogok csinálni belőle... vajon mi van a mosogatószerekben???

2014. október 23., csütörtök

Eső elleni kakaós csiga :)

     Október 23-a lévén, ma minden üzlet zárva tart. Ezzel nincs is gond... csak hogy nekem kakaós csigát enni támadt kedvem! Olyan szürke és szöttyös idő van, a kakaós csiga meg olyan finom kakaós és egy ilyen vacak napon annyira jó idő töltés letekerve elfalatozni egy csigát, amiből nem sajnálták ki a kakaóport :D



Ezért úgy döntöttem sütök magamnak! Beírtam a barátunknak, hogy "kakaós csiga receptek" és az nekiláttam az első találat elkészítésének :D
Semmi ördögnősség nincs benne! Hagyományos kelt tészta kinyújtva és megszórva cukrozott kakaóporral.
Az élesztő felfuttatása után a hozzávalókat alaposan összegyúrtam majd letakarva, meleg helyen a kétszeresére kelesztettem a tésztát.
Belisztezett nyújtódeszkán kb. centi vastagságúra nyújtottam, és az egészet megkentem olvasztott margarinnal.
Szépen beszórtam a cukrozott kakaóporral és óvatosan feltekertem úgy, hogy tekerés közben is bemargarinoztam az alját, amit éppen betekertem.
Mivel nem tudtam mennyire fog még megkelni a tészta a sütőben, 1,5-2 centisnél vastagabb szeleteket nem mertem vágni. A szeleteket rögtön a sütőpapírral bélelt tepsibe tettem.
Az első adagnál érdemes szellősen rakni, nehogy akkorára keljenek sütés közben, hogy összesülnek!
Előmelegített sütőben kb. 180 fokon (közepes lángon) aranybarnára sütni. Figyelem az elnevezés ez esetben megtévesztő! Mert ha már aranybarna a teteje, akkor biztos, hogy az alján a kakaópor odaégett és az egésznek kozma íze lesz! Addig süssük, amíg az alja aranybarnára nem sül. ezt pedig egyszerűen ellenőrizhetjük egy késsel, melynek segítségével időnként alá kukucskálunk. Ezt elég akkor elkezdeni, amikor már érezzük a fincsi kakaó illatot.

Hozzávalók:
- 60 dkg finomliszt
- 2 db tojássárgája
- 3 csomag vaníliás cukor
- 1 csipetnyi só
- 50 g élesztő
- 5 dl tej (ebből kb. 2 dl az élesztő kelesztéséhez)
- 1 kanál kristálycukor (az élesztő kelesztéséhez)

Töltelékhez:
- ízlés szerint kristálycukor (kb. 20 dkg) 
- ízlés szerint keserű kakaópor (kb. 4 púpozott evőkanál)
- kb. fél kocka margarin (olvasztva a kenéshez)

2014. október 21., kedd

Látomás

Látomás

Messzi pusztán, sárga minden,
zöldes rétnek közepén,
szalma boglya mellett állva
fordul a világunk másra...

... messze innen térben, időben
anya leszek s Te nem a férjem;
találkozunk majd újra ketten
semmi tenger ölelésben.

Úgy leszünk, mint akkor egyszer,
elcsendesült rock koncerttel,
csak a lelkünk dobban össze
fájó érzésbe temetkezve.

Meghasad majd minden szívünk
hogy visszakapjuk, mit elvesztettünk;
reményt, jövőt, ábrándokat
s ott állunk soká szótalan.

Állunk és csak nézzük egymást
kutatva a másik múltját,
keresve a boldogságot
testünk közelít egymáshoz.

Ujjaim közt selymes hajad,
szemed bogarában látom magam,
sok minden van még rajtad kívül,
mit szeretnem kell, feltétel nélkül.

Amit megtehetnénk egymással,
önző örömszerzés, harc a  nagyvilággal.
Főben járó bűnök, gyönyör és a mámor
ki tudja, találkozunk-e bárhol?

 
 
 
Ez is megjelent. Bár januárban kezdtem el írni, egy pályázatra, amelyre felkértek mégsem készült el időre. De most egy hasonló témájú versenyre ismét felkértek, ami remek alkalom volt, hogy végre befejezzem ezt a verset :D 
Na, mit szóltok? Nem lett rosszabb az előzőeknél ;D


2014. október 14., kedd

Terepszemle

Így készül a karácsonyi díszkivilágítás villanyoszlopra szerelhető váza
Soroksári út 164.

Bakelit Multi Art Center

2014. október 12., vasárnap

Vasárnapi program: Nemes utca 22-24.

     Idén harmadik alkalommal rendezték meg Pestszentlőrincen a kerítéskiállítást, melynek szervezői a kerület kortárs művészei és a Művelődési Ház. A szemet gyönyörködtető, színes alkotások megtekintése és a kiránduló időben kiváló családi kultúrális program mellett fontos szempont volt az újdonsült tehetségek felkeresése és bemutatása is.
 

Józsa Vica alkotása


Schmidt Gabriella alkotása


Talán nem épp a legjobb időpontbra esett ez a tradícióteremtő rendezvény, hiszen a legtöbben fejüket leszegve, méllyen a járdát bámulva siettek tovább "dolgukra", fel sem tekintve a kerítésekre akasztott alkotásokra, arra gondolva, hogy ez is valami kampányprogram. Szerény véleményem szerint ez szégyen és gyalázat! Szégyen, hogy az emberekből ennyire kiveszett a természetes kiváncsiság és az érdeklődés és igény, hogy észre vegye a körülötte zajló világot. És gyalázat, hogy egy fehér rendezvénysátorról máris a politika jut eszébe! Pedig sem idejébe sem energiájába  nem tartott volna senkinek csak egy kicsit lassítani és séta közben csak rápillantani a képekre. Sajnálhatják, mert egy nagyon kellemes élményről maradtak le.  
 


Arról nem is beszélve, hogy joggal kezdhetem azt hinni, hogy az ország vezető  megebetgései közé sorolhatjuk a látással kapcsolatosakat is, mert aki nem vesz észre egy 5 méteres kiírást, még perifériásan sem, az menjen szemészhez, mert alapos a gyanú, hogy megvakult.

 
A képek elevenek, színesek, élettel teliek voltak!
A hangulat baráti, mondhatni családias.
A szervezők remélik, hogy jövőre még több művész érdeklődik a rendezvény iránt, ahol nem csak az ifjú, szárnyukat próbálgató tehetséget, hanem a művészeti életben már elismert alkotók is kiállítják képeiket. Az üdítővel pogácsás beszélgetések pedig leginkább egy író-olvasó találkozóhoz hasonlítanak, mely nem csak a hétköznapi járókelőnek, hanem az alkotás világába merült művésznek is kellemes kiszakadás a munka mókuskerekéből. 









Schmidt Gabriella alkotásai