2015. január 31., szombat

Hóvirágok :)



2015. január 24., szombat

Kirándulás Bajra

Tata; Öreg-tó partja



 
Azt mesélték, hogy az Öreg-tó partja igazi madár paradicsom. Egyszer szívesen felkerekednék, hogy lencse végre kapjak egy-két jó madarat :)


Út a Bajon a szőlőhegyre

És megérkezett a várva-várt havazás :D Szinte elsőként láthattam és abban bíztam, hogy elkísér hazáig... így lett!

2015. január 21., szerda

Vers Mindenkinek

Szabó Valéria

Évszakok

Térdelek.
Kifakult fellegek
ereszkednek
a fák fagy-mosolyára.

Révedek...!
Valahol messze
égő sugarakban
botladoznak a jégvirágok.

Álmodom...!
Csendes augusztusban
locsogó felhők közt
ráncosodik a nyár.

Tévedek...
Tompa sóhajok lábainál,
vad venyigék fürtjein
már beérett az ősz.



Forrás: "IRKA" - A Vasvári Pál Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-szervezésének kiadványa; 1980. III. évfolyam 1. szám (Székesfehérvár)

2015. január 16., péntek

Csillagos égbolt

Budaörs, Odvas-hegy

Kora esti csillagok a nyugati égbbolt horizontja



Alul: a Szíriusz csillag
     Amikor megszülettem, egy kora tavaszi csütörtöki hajnalon, az Orion csillagkép fénylő Szíriusz kutyájával díszítette az eget. Nem tudom, hogy ezért van-e, de imádom ezt a csillagképet, egyszerűen vonzódom hozzá. Annyira megbabonáz, hogy órákig képes vagyok nézni és közben a semmire gondolni. Ezért most nagyon boldog vagyok, hogy rájöttem, a fényképezőgépem képes a csillag fotózásra. A trükk csak annyi, hogy éjszakai üzemmódba teszem, letámosztom és időzítővel oldom ki az expozíciót. Bár ezek a képek kézből készültek, ez meg is látazik, némelyikbe bele dobogott a szívem :) Főleg a Kis göncöllel harcoltam sokat.
Most, hogy felismertem a gépem ezen képességét, már nincs nem a csillagos ég a határ, hanem a távolság. Jöhetnek az aszteroidák és üstökösök! Jöhet az idei kísérletezés sorozat! Sok kávé és éjszakák a tetőn!



Az Orion csillagkép
Orion öve

Kis göncöl csillagkép

2015. január 13., kedd

Egy furcsa álom

Ti hogy vagytok az álmaitokkal?
Gyakran elékeztek rá? Meg van az az élmény, amikor ébredés előtt vagytok, tudatában az időnek, de még félig tudatalatt, éles és eleven hatása alatt az álomnak? Varázslatos pillanatok azok. Az idő relatívvá válik. Néhány pillanat olyan hosszúnak tűnhet, mintha még órákig aludtatok volna és frissen kipihenten ébredtek, csak éppen kissé zavartan.
Azt gondolom, én szerencsésnek mondhatom magam, amiért emlékszem az álmaimra. Szeretem őket, megnyugtat, hogy vannak. Szerintem többféle megközelítése is létezik az álmoknak, mármint egyszerre. Van, amikor egy történéseiben sűrűbb, intenzívebb időszak kulcsfontosságú eseményeinek szimbólumai maszatolódik össze álmaimban. Helyek felnagyítva, máshová elhelyezve, tárgyak, események, személyek kicsit másképp. Máskor meg teljes fikció az egész. Helyek, ahol még nem jártam, emberek, akik nem is biztos, hogy léteznek, mégis olyan valóságosak. Talán ezek amolyan lehetséges ösvények álmok, amelyek valóra válnak, ha az adott "kereszteződésben" arra fordulunk, mármint döntéseinkkel. Számos út vezet életünk végéig és olyan is akad, amelyen sosem fogunk sétálni.
Íme a legfrissebb álmom. Lerajzoltam. Bizony... igaz nem egy Monet, de örülök, hogy a rajz ismét visszatért az életembe. Helyesbítek, visszaengedtem, és ez nagy szó! Jó pár évig mellőztem, de most már nem bírom tovább nélküle.
 
Föld körüli utazásra indultam a tengeren (bár az nem egészen tiszta, hogy hajóval), mintha menekülnék valami elől, de aztán életcél lett az utazás. Szabad voltam, független, de mélyen belül még mindig tartottam valamitől. Egy nap aztán sietősen akartam indulni, mert úgy éreztem utólért az a valami. De ahogy be akartam lépni a valahová vezető ajtón, ami egy faoszlop volt, hirtelen megtorpantam és már nem féltem. Elég volt, butaság, - gondoltam magamban - túl sok évem ment el erre. Nyugodt szívvel fordultam hátra, hogy szembenézzek azzal a valamivel, amikor legnagyobb meglepetésemre egy férfi állt előttem. Még sose láttam, de mintha ismertem volna valhonnan régről. Leginkább egy ősi magyarhoz hasonlított, mármint, ahogy elképzelik és ábrázolják őket. Magas volt, erős testalkatú, bajszos, kevéske kecskeszakállal. Arca mégis tiszta, nyitott,  szeme meleg és kedves tekintetű, beszédes. Egész lénye békességet sugárzott. Megölelt, és egy nagyon vastag, világoskék műanyag gyűrűt nyújtott felém, ami mintha világított volna, és tenger alatti élővilág volt rá rajzolva.
Már az ölelésnek is nagyon örültem, a gyűrűért már nyúlni is alig mertem.
 
 

2015. január 11., vasárnap

Szép kis évnyitó

Nektek hogy indul a 2015-ös év?
Az enyém izgalmasan. Földrengéses álmaimat valódi földrengések követik, ha hóra gondolok, havazik, ha vidámságra vágyom, kisüt a nap... De a mai reggel katasztrófák sorozatával indul.
 
Alig múlt hét óra és lelöktem az egyetlen, a kedvenc, a megismételhetetlen kávés bögrémet a konyhapultról. Egy Grimm mesés sorozat tagja lehetett... Épp megfelelő volt a mérete, a fogása, a falvastagsága... A tökéletes reggeli kávézó partnert veszítettem el, a cukor- és koffeinhiányom okozta szeleburdiságommal :(
Talán megpróbálom összeragasztani.
És ekkor fél óra sem telt el, amikor a következő pohár is áldozatomul esett! Meneküljetek, meneküljetek törékeny tárgyak és nehogy a konyhába engedjetek!